HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Egyház >  2013-05-13 16:26:02
A+ a- print this page



A Katolikus Egyház Katekizmusa – P. Dariusz Kowalczyk SJ sorozata



28. elmélkedés – alászállt a poklokra

Az Apostoli Hitvallásban mondjuk: Krisztus alászállt a poklokra. Hogyan kell értelmeznünk ezt az állítást? A katekizmus szerint ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy „Jézus megismerte a halált mint minden ember” (632). Isten tehát valóban egészen a végsőkig szolidáris az emberekkel. Jézus nem csak a meghalás szenvedését tapasztalja meg, hanem alászáll a holtak közé, akik teljesen meg vannak fosztva attól a lehetőségtől, hogy meglássák Istent.

Egyes kortárs teológus abban a tényben, hogy Krisztus alászállt a poklokra, a kenózis, vagyis az önkiüresítés, Isten Fia lealacsonyodásának csúcspontját látja. A kereszten Jézus szenved, de mindig tevékeny. Amikor azonban alászáll a poklokra, e szerint a nézet szerint a szenvedés és a halál gyökeres passzivitását tapasztalná meg. Ezáltal még közelebb kerülne a bűnösökhöz, hogy „megzavarja” és kiszakítsa őket pokoli magányukból.

A katekizmus azonban követi az egyház hagyományos tanítását és olyan Jézusról szól, aki győzedelmes Üdvözítőként száll alá a poklokra és hirdeti a holtaknak a Jó Hírt (vö. 632-634). Egy ősi homília szerint Jézus a poklokban felszólítja az embert: „Kelj fel, te, aki alszol, mert én nem azért teremtettelek meg, hogy az alvilág foglya légy mindörökre. Kelj fel a halottak közül! Én vagyok a halottak élete!” (635).

A katekizmus leszögezi, hogy „Jézus nem azért száll le a poklokra, hogy az elítélteket megszabadítsa, vagy hogy szétrombolja az elítéltek alvilágát, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki” (633). Isten ugyanis azért cselekszik, hogy mindenkit üdvözítsen, de nem kényszerítheti az embert, hogy elfogadja irgalmasságát. Az egyház azt tanítja, hogy a személy, vagyis minden szabad teremtmény „nemet” mondhat Istennek, tudatosan és véglegesen. A kárhozat tehát valójában önmagunk elítélése.

Paradox módon a pokol is Isten szeretete jelének tekinthető. Annak az alázatos szeretetnek a jele, amely nem semmisíti meg a gonoszságában megrögzött bűnöst, hanem lehetővé teszi számára, hogy saját választásai szerint éljen.

(vm)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések