HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Fiatalok >  2013-07-07 18:26:05
A+ a- print this page



Szeretnék egy missziós egyházat – mondta a pápa a szeminaristáknak és novíciusoknak, akiket az evangéliumi következetességre buzdított



Járuljatok hozzá ahhoz, hogy az egyház hûségesen haladjon a Jézus által kijelölt úton, legyetek szemlélõdõk és misszionáriusok – mondta Ferenc pápa szeminaristák és novíciusok ezreinek, akik július 6-án, szombaton délután részt vettek a Hit évében a vatikáni VI. Pál teremben megrendezett találkozón.

A pápa beszéde egy apai dialógus, gondolatokban, tanácsokban gazdag elmélkedés volt, amellyel Ferenc pápa megajándékozta a papi, szerzetesi, szerzetesnõi hivatást választott fiatalokat. A VI. Pál teremben megrendezett találkozót a lelkesedés forrósította át, miközben sötét felhõk borították be a római égboltot és váratlan nyári zápor zúdult az Örök Városra. Ferenc pápa az ideiglenes kultúra veszélyeire hívta fel a fiatalok figyelmét:

„Nem nektek teszek szemrehányást, ennek az ideiglenes kultúrának teszek szemrehányást, amely mindnyájunkat sújt, mert nem tesz jót nekünk: ma nagyon nehéz egy végleges döntést hozni. Az én idõmben könnyebb volt, mert a kultúra egy végleges döntésnek kedvezett, mind a házaséletet, mind az Istennek szentelt vagy a papi életet illetõen. De napjainkban nem könnyû egy végleges döntés. Ennek az ideiglenes kultúrának vagyunk az áldozatai”.

A meghívás, a hivatás mindenekelõtt olyan öröm, amely nem abból az örömbõl fakad, hogy megszereztem a legújabb típusú okostelefont, a leggyorsabb motort, vagy a legdivatosabb autót.

„Õszintén mondom nektek, rosszul érzem magam, amikor látom, hogy egy papnak vagy egy szerzetesnõnek a legújabb típusú autója van. Ez nem lehetséges! Úgy gondolom, hogy az autó szükséges, mert annyit kell dolgozni, innen-oda menni, de elégedjetek meg egy szerényebb autóval! Ha az a szebb autó tetszik neked, akkor gondolj arra, hogy hány gyermek hal éhen. Csak arra!” – mondta beszédében Ferenc pápa.

Az öröm tehát valami olyanból fakad, ami eltér ettõl a valóságtól, amellyel kapcsolatban álltok és amelyet nem hagyhattok figyelmen kívül – hangsúlyozta. Abból fakad, hogy halljuk, de nem biztos, hogy szavak formájában azt, hogy: „Te fontos vagy nekem”. Éppen ez az, amit Isten megértet velünk. Isten, amikor hív benneteket, ezt mondja: „Te fontos vagy nekem, szeretlek, számítok rád”. Megérteni és érezni ezt, ez a titka a mi örömünknek. Érezzük, hogy Isten szeret bennünket, érezzük, hogy Számára nem számok, hanem személyek vagyunk; érezni, hogy Õ az, aki hív minket. A papi, szerzetesi, szerzetesnõi hivatás nem elsõsorban a mi választásunk, hanem válasz egy meghívásra, a szeretet hívására – fejtette ki a Szentatya.

Ez az öröm mindenekelõtt ragadós, mert nincs életszentség szomorúságban – mondta a pápa. A tisztaság fogadalmával kapcsolatban rámutatott: olyan út, amely éretté tesz a lelkipásztort apaságban, anyaságban.

„Ti, szeminaristák, szerzetesnõk szereteteteket Jézusnak szentelitek, nagy szeretet ez; szívetek Jézusé és ez késztet minket a tisztaság, a papi nõtlenség fogadalmára. De a tisztaság, a papi nõtlenség fogadalma nem ér véget a fogadalomtétel pillanatában, hanem halad elõre. Egy pap, amikor nem apja közösségének, egy szerzetesnõ, aki nem anyja mindazoknak, akikkel együtt dolgozik, szomorú lesz. Ez a probléma. A lelkipásztori élet szomorúságának gyökere éppen az apaság és anyaság hiányában van, amely abból fakad, hogy rosszul éljük meg ezt a konszekrációt, amelynek termékenynek kell lennie. Egy pap vagy egy szerzetesnõ nem lehet nem termékeny: ez nem katolikus! Ez nem katolikus! Ez az egyházi rend, a megszentelt hivatások szépsége: az öröm, az öröm”.

A pápa ezután egy újabb kulcsszóval gazdagította a hivatások felvázolt útvonalát: a hitelesség, ami természetes, fõleg a fiatalok számára.
„Mindnyájatok számára visszataszító, ha olyan papokkal vagy szerzetesnõkkel találkoztok, akik nem hitelesek” – mondta a rá jellemzõ közvetlenséggel Ferenc pápa.
A megszentelt életben elsõdleges az evangéliumi tanúságtétel és, amint ezt Assisi Szent Ferenc is bizonyította, a szavak jelentõsége. Hitelesség és átláthatóság fõleg a gyóntatóval folytatott beszélgetésben. A fiatal papjelöltek, novíciusok emlékezzenek mindig arra, hogy ne féljenek bûnösnek nevezni magukat, mert éppen „ahol elárad a bûn, ott túlárad a kegyelem”.
Képzésük négy alappillére a következõ: spirituális képzés, vagyis a spirituális élet; az intellektuális élet, vagyis a tanulás, az apostoli élet, az, hogy elkezdik az evangélium hirdetését; és végül a negyedik, a közösségi élet. Négy! - mondta nyomatékosan a pápa. Erre a négy pillérre kell építeniük hivatásukat.
Azonban olykor a közösségekben elterjed az a szokás, hogy rosszat mondanak a másikról, pletykálnak háta mögött féltékenységbõl, ambícióból, vagy irígységbõl. És klasszikus jelenség, hogy nem pozitív dolgokat mondunk a feletteseinkrõl.
„Én is beleestem ebbe a hibába. Hányszor és hányszor tettem ezt! És szégyellem magam! Szégyellem magam emiatt” – vallotta meg õszintén a pápa. Nem jó ezt tenni: nem jó pletykálkodni. “Hallottad ezt, hallottad azt”. Ha van valami problémám egy nõvéremmel vagy fivéremmel, megmondom a szemébe és ez segíthet neki. De nem a többieknek mondom, hogy “bepiszkítsam” az illetõ személyt. A pletykák – rettenetesek!
Ferenc pápa végül két fontos tanáccsal látta el a fiatalokat: lépjenek ki önmagukból, hogy találkozzanak Jézussal az imában és lépjenek ki önmagukból, hogy találkozzanak másokkal. “Szeretnék egy missziós egyházat, amely nem annyira nyugodt, egy szép egyház, amely halad elõre. Járuljatok hozzá, hogy az egyház hûséges legyen ahhoz az úthoz, amelyet Jézus akar. Ne tanuljatok tõlünk, akik már nem vagyunk annyira fiatalok; ne tanuljátok meg tõlünk azt a sportot, amelyet mi, öregek gyakran ûzünk: a panaszkodás sportját! Ne tanuljátok meg tõlünk a panaszkodás kultuszát. Az egyfajta istennõ.. Mindig csak a panaszkodás… Legyetek pozitívak, ápoljátok a spirituális életet, és ugyanakkor menjetek és találkozzatok az emberekkel, fõleg a legmegvettettebb, leghátrányosabb helyzetben élõkkel. Ne féljetek attól, hogy kilépjetek önmagatokból és az árral szemben haladjatok. Legyetek
szemlélõdõk és misszionáriusok. Legyen mindig veletek a Szûzanya, kérlek benneteket, hogy imádkozzátok a rózsafüzért. Soha ne hagyjátok el! Legyen mindig veletek Mária, otthonotokban, mint ahogy János apostol magához vette a Szûzanyát. Mária kísérjen mindig és oltalmazzon mindig benneteket. Imádkozzatok értem is, mert szükségem van imáitokra, mert szegény bûnös vagyok” – hangzottak a pápa tanácsai, buzdításai, kérései.
A találkozó végén Ferenc pápa arra szólította fel a jelenlévõket, hogy imádkozzák el közösen a Miatyánkot, mindenki a saját nyelvén, az egyetemes egyház egyetlen korális imájában.
A pápa érkezése elõtt a VI. Pál teremben a jelenlévõk imádkoztak Mauro Piacenza bíborossal, a Papi Kongregáció prefektusával, majd tanúságtételek hangzottak el. Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsának elnöke megköszönte Ferenc pápának a hitrõl szóló Enciklikát, amely támaszt jelent a Krisztushoz való hûség mindennapi zarándokútján.
A pápával való találkozó után a hivatástalálkozó résztvevõi Mária körmenetben haladtak végig a Vatikáni Kertekbõl a Szent Péter bazilika lépcsõiig, ahol João Braz de Aviz bíboíros, a Megszentelt Élet Kongregáció prefektusa zárta le elmélkedésével a szombat délutáni találkozót.

(vm)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések