HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Apostoli utazások >  2013-07-27 19:28:48
A+ a- print this page



Ma vagy a találkozás kultúrájára „fogadunk” vagy mindenki veszít - Ferenc pápa beszéde a brazil vezetőréteghez



Július 27-én, szombaton délelőtt a Rio de Janeiro-i színházban találkozott a Szentatya a brazil vezetőréteg képviselőivel. A pápát a kulturális államtitkár fogadta a színház bejáratánál. Az épületben, politikusok, diplomaták, a polgári társadalom képviselői, vállalkozók, a kultúra és Brazília nagyobb vallási közösségeinek tagjai várták a Szentatyát. A színpadon a pápa mellett jelen volt még Rio érseke, a vatikáni bíboros államtitkár, a kultúra egy képviselője és egy kórus zenészekkel. Egy zenemű előadását követően Rio de Janeiro érseke köszöntötte a pápát, majd a kultúra képviselője emelkedett szóra. A pápa beszédét követően újabba zenedarab hangzott el. A találkozót követően a diplomáciai testületből minden kontinens egy képviselője és egyes vallási vezetők a színpadon köszöntötték személyesen Ferenc pápát.

Beszéde elején a Szentatya hálát adott Istennek a lehetőségért, hogy találkozhatott a vezetőréteg képviselőivel. Annak érdekében, hogy jobban kifejezze magát spanyolul mondta el beszédét, amelyért elnézést kért. Az érsek és a kultúra képviselőjének köszönetet mondva kiemelte az emlékezetet és a reményt. Annak a kívánságának adott hangot, hogy hazájuk lelkiismeretének és útjának emlékezete, valamint a remény, amely mindig nyitott a világosságra, amely Jézus Krisztus Evangéliumából sugárzik, továbbra is fejlődjön a személy transzcendens méltóságán alapuló etikai alapelvek tiszteletbentartásával.

Egy nemzetben azok, akik felelős szerepet töltenek be, arra kaptak meghívást, hogy „annak a nyugodt tekintetével nézzenek szembe a jövővel, aki tudja látni az igazságot”, ahogy a brazil gondolkodó Alceu Amoroso Lima mondta (A mi időnk, in: A természetfeletti élet és a modern világ, Rio de Janeiro 1956, p. 106). E nyugodt, bölcs tekintetnek három aspektusát vizsgálta meg ezután a pápa. Ezek közül az első, a kulturális hagyomány eredetisége; a második, a szolidáris felelősség a jövő építése érdekében; a harmadik, a konstruktív párbeszéd, hogy szembenézzünk a jelennel.

Először is fontos érvényre juttatni az eredetiség dinamikáját, amely a brazil kultúrát jellemzi azzal a rendkívüli képességével, amely integrálni tud különböző elemeket. Egy nép józan értelme, gondolkodásának és kreativitásának alapjai, életének alapelvei, valamint a megítélés kritériumai a prioritások és a cselekvési normák tekintetében a személyről alkotott átfogó nézeten alapulnak.

A brazil nép emberről és életről alkotott nézete sokat kapott az Evangélium életnedvétől a katolikus egyházon keresztül: mindenekelőtt a hitet Jézus Krisztusban, Isten szeretetében és a másik ember iránti testvériséget. Ezt az életnedvet azonban teljességében kell hasznosítani! Megtermékenyítheti a brazil identitáshoz hű és a mindenki számára jobb jövőt építő kulturális folyamatot. Ezt hangsúlyozta XVI. Benedek pápa Aparecidában a Latin-Amerikai Püspöki Konferenciák V. Közgyűlésének megnyitó beszédében.

Az átfogó humanizáció és a találkozás, a kapcsolat kultúrájának növelése a közjó, az életöröm előmozdításának keresztény módja. Itt összekapcsolódik a hit és az értelem, a vallási dimenzió az emberi kultúra különböző aspektusaival, mint a művészet, a tudomány, a munka, az irodalom… A kereszténység egyesíti a transzcendenciát és a megtestesülést; felfrissíti a gondolkodást és az életet a csalódással és kiábrándulással szemben, amelyek elárasztják a szívet és elterjednek az utcákon.

A második elem, amelyet érinteni szeretnék, a társadalmi felelősség – folytatta a pápa a brazil vezetőréteg tagjaihoz intézett beszédét. A társadalmi felelősséghez szükség van egy bizonyos kulturális és következésképpen egy politikai paradigmára is. Felelősek vagyunk az új nemzedékek képzéséért, akik rátermettek a politikában és a gazdaságban, valamint szilárdak az etikai értékek terén. A jövő elvárja tőlünk, hogy a gazdaságról és a politikáról humanista nézetünk legyen, amely egyre inkább megvalósítja az emberek részvételét, elkerülve az elitizmust és kiirtja a szegénységet. Senki ne nélkülözze a szükségeset és mindenkinek biztosítva legyen a méltóság, a testvériség és a szolidaritás! Ez a követendő út – hangsúlyozta a pápa. Már Ámosz próféta idején nagyon erős volt Isten figyelmeztetése: „Eladják az igazat ezüstért, a szegényt meg egy pár saruért; a szegényeknek a fejükön gázolnak, és a gyöngéket eltérítik útjukról.” (Ám 2,6-7). Az igazságot kérő kiáltások ma is tovább folytatódnak.

Aki vezetői szerepben van, annak nagyon konkrét célkitűzésekkel kell rendelkeznie és keresnie kell a megfelelő eszközöket azok megvalósításához. Előállhat azonban a kiábrándulás, a keserűség, a közöny veszélye, amikor a törekvések nem valósulnak meg. A remény dinamikus erénye arra ösztönöz, hogy mindig továbbhaladjunk, minden energiát és képességet felhasználva azoknak a személyeknek az érdekében, akikért munkálkodunk, elfogadva az eredményeket és feltételeket teremtve új utak felfedezésére, odaajándékozva magunkat, még akkor is, ha nem látjuk az eredményeket, de mindig életben tartva a reményt.

A vezetés (leadership) ki tudja választani a leghelyesebbet a lehetőségek közül, miután figyelembe vett mindent a saját felelősségéből és a közjó érdekéből kiindulva. Ez a formája annak, hogy eljussunk a társadalomban meglévő rossz gyökeréhez és azokat merészen legyőzzük bátor és szabad cselekedetekkel. Felelősségünkben, még ha korlátozott is, fontos, hogy megértsük a teljes valóságot, megvizsgálva, mérlegelve, értékelve azt, hogy meghozzuk a jelennek szóló döntést, de ki kell szélesítenünk tekintetünket a jövő felé, elgondolkodva a döntések következményeiről. Aki felelősen cselekszik, az saját cselekedetét mások jogai és Isten ítélete elé helyezi. Ez az etikai érzék ma úgy tűnik, hogy minden korábbinál nagyobb történelmi kihívás. A tudományos és technikai racionalitáson túl, a jelenlegi helyzetben szükség van az erkölcsi kötelék érvényre juttatására társadalmi és mélyen szolidáris felelősséggel.
Az általam elemzett „tekintet” kiteljesítéséhez az átfogó humanizmuson túl, amely tiszteletben tartja az eredeti kultúrát, valamint a szolidáris felelősségen túl, azzal fejezem be – folytatta a Szentatya –, amit alapvetőnek tartok ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a jelennel. Ez pedig a konstruktív, építő párbeszéd. Az önző közöny és az erőszakos tiltakozás között mindig van egy lehetséges választás: a párbeszéd. A párbeszéd a nemzedékek között, a dialógus a népekkel, a képesség arra, hogy adjunk és kapjunk, miközben nyitottak maradunk az igazságra. Egy ország akkor növekszik, amikor a különböző kulturális gazdagságok párbeszédet folytatnak: a népi, az egyetemi, az ifjúsági, a művészeti, a technológiai, a gazdasági és családi, valamint a média kultúrája. Elképzelhetetlen a társadalom számára egy olyan jövő, amely nélkülözi az erkölcsi energiák jelentős hozzájárulását egy olyan demokratikus renden belül, amelyet mindig kísért, hogy bezárkózzon a szerzett érdekek puszta logikájába.Alapvető a nagy vallási hagyományok hozzájárulása, amelyek a társadalmi élet kovászának, a demokrácia ösztönzésének termékeny szerepét töltik be. A különböző vallások közötti békés együttélésnek kedvez az állam laicitása, amely anélkül, hogy magáénak vallana bármilyen felekezeti álláspontot, tiszteletben tartja és érvényre juttatja a vallási tényező jelenlétét a társadalomban, elősegítve konkrét kifejeződéseit.

Amikor a különböző szektorok vezetői tanácsot kérnek tőlem, a válaszom mindig ugyanaz: párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd – hangsúlyozta Ferenc pápa. A személy, a család, a társadalom számára a növekedés és a népek élete előrehaladásának egyetlen módja a találkozás kultúrája. Egy kultúra, amelyben mindenki tud valami jót adni és mindenki kaphat cserébe valami jót. A másiknak mindig van valamije, amit adhat nekem, ha közelíteni tudunk hozzá nyitott és készséges magatartással, előítéletek nélkül. Csak így alakulhat ki jó egyetértés a kultúrák és vallások között, kölcsönös nagyraértékelés alaptalan elfogultságok nélkül és mindenki jogainak tiszteletben tartásával. Ma vagy a találkozás kultúrájára „fogadunk” vagy mindenki veszít. A helyes úton haladás teszi az utat termékennyé és biztossá – figyelmeztetett Ferenc pápa.

Beszéde végén köszönetet mondott a figyelemért. Fogadjátok szavaimat úgy, mint az egyház Pásztorának buzdítását és a szeretet kifejeződését, amelyet a brazil nép iránt táplálok. Az emberek közötti testvériség és az együttműködés egy igazságosabb társadalom építése érdekében nem utópia, hanem a közjó érdekében mindenki által megtett erőfeszítés eredménye. Buzdítalak benneteket a közjó iránti elkötelezettségetekben, amely mindenki részéről bölcsességet, elővigyázatosságot és nagylelkűséget igényel.

(sv)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések