HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Apostoli utazások >  2013-08-02 15:54:46
A+ a- print this page



„Meg kell hallgatnunk a fiatalokat és lehetőséget kell adni nekik, hogy hallassák szavukat”



Ferenc pápa interjúja július 28-án, Rio de Janeiro-ban, a „TV Globo” műsorában. A beszélgetés utolsó részét tesszük közzé.

Kérdés: - Ferenc pápa, mit üzen az ifjúságnak? Azoknak a fiataloknak is, akik az utcán tiltakoznak?

Ferenc pápa: - Nem ismerem az okokat, amelyek miatt a fiatalok tiltakoznak. Tehát ha olyanról beszélek, amit nem ismerek, akkor mindenkinek csak ártok, mert alaptalan véleménynek adok hangot. Teljesen őszintén mondom: először is nem tudom, miért tüntettek a fiatalok. Másodszor: nem tetszik nekem az a fiatal, aki nem tiltakozik. A fiatalok az utópia illúziójában élnek és az utópia nem mindig negatív. Az utópia azt jelenti, hogy lélegzünk, és előre tekintünk. Az igaz, hogy a fiatalok nem rendelkeznek nagy élettapasztalattal, ezért következetlenebbek. De gyakran előfordul, hogy éppen a tapasztalat blokkol le minket. A fiataloknak több energiájuk van, hogy megvédjék eszményeiket. A fiatalok alapvetően antikonformisták.

És ez nagyon szép! Ez minden fiatalra jellemző. Tehát azt mondanám, hogy általában véve szükségünk van arra, hogy meghallgassuk a fiatalokat, hogy eszközöket adjunk a kezükbe, hogy kifejezhessék véleményüket és biztosítsuk, hogy ne manipulálhassák őket. Mert nagyon sok fiatalt kihasználnak rabszolgamunkával, sokféle kizsákmányolással. Anélkül, hogy valakit megsértenék, megkockáztatom: sokan szándékosan keresik annak a lehetőségét, hogy kihasználják a fiatalokat. Manipulálják a fiatalok illúzióját, antikonformizmusát. És így tönkreteszik a fiatalok életét. Ezért mondom: fiatalok, óvakodjatok a manipulálástól! Mindig meg kell hallgatnunk a fiatalokat. Egy családban, ha az apa, az anya nem hallgatja meg serdülő gyermekét, akkor elszigeteli, szomorúságot kelt lelkében, és nem tapasztalják meg a gazdagító tapasztalatcserét.

A tapasztalat hiánya is gazdagságot jelent. Szükség van arra, hogy meghallgassuk őket és védelmet nyújtsunk nekik az ideológiai és szociológiai manipuláció annyi kísértésével szemben. Meg kell hallgatni őket és lehetőséget kell nekik adni, hogy hallassák hangjukat. Ez egy újabb problémát juttat eszembe, amiről a székesegyházban is említést tettem, amikor találkoztam az argentin fiatalokkal. Amikor fogadtam nagykövetek egy csoportját, akik bemutatták nekem kormányuk megbízó levelét, azt mondtam nekik, hogy a világ, amelyben élünk, a pénz féktelenül vad bálványozásának szakadékába zuhant és a világpolitikát megfertőzte a pénz főszerepe. Ma a pénz parancsol. Ez olyan gazdaságpolitikához vezet, amelyet nem ellenőriz semmiféle etikai szempont, olyan önellátó, csak a gazdasági életet figyelembe vevő felfogás alakul ki, amely a társadalmi csoportokat az érdekek szerint osztja fel. Ekkor mi történik?

Amikor a pénz vad bálványozása uralkodik a világon, akkor csak a központra összpontosítanak és elfelejtik, elhanyagolják, kiselejtezik a társadalom peremvidékeit. Világosan látjuk, hogy hogyan írják le az időseket. Egy egész filozófiát dolgoztak ki az idősek kiselejtezésére. Nincs rájuk szükség. Nem termelnek. A fiatalok sem termelnek sokat. Szükség van képzésükre. Aminek most tanúi lehetünk, az az, hogy a másik véglet, a fiatalok is a selejtezés áldozataivá válnak. Európában a munkanélküliség rendkívül aggasztó. Nem mondom meg, hogy melyik európai országokról van szó, de idézek két példát, két gazdag európai országot: az egyikben 25%-os a munkanélküliség, a fiatalok 44%-a nem talál magának munkát. A másikban 30%-os a munkanélküliség, itt a fiataloknak több mint a fele, 50%-a munkanélküli. Tehát látjuk a fiatalok kirekesztésének jelenségét. Ezt a politikai világmodellt követve a két végletet – a fiatalokat és az időseket – a peremre szorítjuk. Furcsa módon azokat is, akiknek a jövő ígéreteinek kellene lenniük. Mert a fiatalok jelentik a jövőt, az idősek feladata pedig az, hogy átadják a bölcsességet a fiataloknak.

Ha mindkettőt kirekesztjük, akkor összedől a világ. Nem tudom, hogy elég világosan fejeztem-e ki magam. Hiányzik egy humánus etika, és ez világméretű probléma. Ilyen szinten ismerem ezeket a problémákat, kevéssé azonban az egyes országokra vonatkozó részleteket. És ha még van egy perc időm, szeretnék hozzáfűzni valamit ehhez a témához.

A XII. században, és ez Aquinói Szent Tamásra emlékeztet, volt egy nagyon jó rabbi, aki közösségének írásban, mesékkel mutatott rá azokra az erkölcsi problémákra, amelyek a Biblia egyes szakaszaiban felmerültek. Egyik alkalommal a Bábeli Torony történetét elevenítette fel. A középkori rabbi, a XII. században így magyarázta: mi volt a probléma a Bábeli Toronynál?

A torony megépítéséhez szükség volt téglákra: sárból, szalmából gyúrták össze, megfelelő formára vágták, megszárították, kemencébe tették, azután egyre magasabbra kellett elhelyezni őket. Ha leesett egy tégla, nemzeti katasztrófát okozott. Ha leesett egy kőműves, nem történt semmi. Ma sok gyermek van, akinek nincs ennivalója. Gyermekek, akik éhen halnak, rosszul tápláltak. Elég, ha megnézünk egyes országokból érkező fényképeket. Vannak betegek, akik nem jutnak hozzá egészségügyi ellátáshoz. Hajléktalan férfiak és nők télen megfagynak.

Vannak gyerekek, akik nem járhatnak iskolába. Mindez nem hír. De ha egyes tőzsdepiac 3 vagy 4 pontot veszít, akkor ezt a helyzetet úgy állítják be, mint egy nagy katasztrófát. Ez a drámája ennek az embertelen humanizmusnak, amelyben jelenleg élünk. Ezért tehát vissza kell szereznünk a két végletet: az időseket és a fiatalokat. És ne essünk bele a közöny globalizációjába. Nem tudom, hogy mi történik Brazíliában a fiatalokkal, de kérem, ne manipulálják őket, hallgassák meg mondanivalójukat, mert világjelenségről van szó, ami túlmutat Brazília határain.

Kérdés: Ferenc pápa milyen üzenetet hagy a katolikus és nem katolikus brazíliaiaknak? Milyen üzenetet kíván hagyni egy olyan országnak, mint Brazília?

Ferenc pápa: - Azt hiszem, hogy ösztönöznünk kell a találkozás kultúráját az egész világon, hogy így mindenki érezze annak a szükségességét, hogy az emberiségnek olyan etikai értékeket adjon, amelyekre szüksége van. Meg kell védeni az emberi valóságot. Tehát azt hiszem fontos, hogy mindnyájan a többiekért dolgozzunk, csökkentve az önzést. Másokért végzett munka, amely saját hitünk alapjaira épül. Minden vallásnak megvan a maga hite, de közösen kell munkálkodnunk, elmerülve saját hitünk értékeiben, dolgoznunk kell a másikért. A találkozási pont éppen ez a másokért végzett munka lesz. Ha van egy olyan gyermek, aki éhezik, aki nem jut hozzá az oktatáshoz, ez késztessen arra, hogy ne éhezzen és járjon iskolába. Ha katolikusok, protestánsok, ortodoxok vagy zsidók részesítik oktatásban az teljesen mindegy.

Az a fontos, hogy oktassák és táplálják. Ebben a kérdésben megegyezésre kell jutnunk. Először dolgoznunk kell a másikért, utána párbeszédet kell folytatnunk egymás között, nem feledve saját hitünket, a kölcsönös megértés légkörében. De ma a legfontosabb kérdés a közelség. Ki kell lépni önmagunkból, hogy megoldjuk a világ óriási problémáit. Azt hiszem, hogy a világ különféle vallásai nem alhatnak nyugodtan addig, amíg létezik egy gyermek is, aki éhen hal, nem részesül oktatásban, amíg egyetlen fiatal vagy idős nem jut orvosi ellátáshoz.

A vallások munkája azonban nem jótékonykodás. Minket, katolikusokat és a többi keresztény felekezetet irgalmassági cselekedeteink alapján ítélnek majd meg. Nincs értelme teológiáról beszélni, ha nem vagyunk képesek arra, hogy kilépjünk önmagunkból és segítsük a másik embert, főleg ebben a világban, amelyben „olyan sokan leesnek a toronyról” és senki nem szól semmit” – mondta Ferenc pápa július 28-án, a riói TV Globo Fantástico műsorának adott interjújában.

(vm)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések