HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Pápai kihallgatások és Úrangyala imádság  >  2013-09-11 12:55:21
A+ a- print this page



"Az egyház az édesanyánk a hitben, szeressük hibáival együtt" – Ferenc pápa katekézise a szerda délelőtti általános kihallgatáson



Szeptember 11-én, szerdán délelőtt a Szentatya újrakezdte katekézisét az egyházról a Hit évében. A II. Vatikáni Zsinat a legjobban az „anya” képét alkalmazza, hogy megértsük az egyház természetét – utalt Ferenc pápa a Lumen gentium k. zsinati dogmatikai konstitúció tanítására. (6.14.15.41.42). Az első századok egyházatyái is ezt a képet használták, amely számunkra is hasznos lehet – fejtette ki a pápa, majd hozzátette: „Számomra ez az egyház legszebb képe: az egyház – anya”. Ezután a következő három pontban foglalta össze katekézisét:

1. Mindenekelőtt egy anyukában új élet fogan meg, ölében hordozza kilenc hónapig gyermekét és utána világra hozza. Ilyen az egyház is: a Szentlélek által a hitben fogan meg új életünk. A Szentlélek termékenyíti meg a hitet, mint Szűz Máriát. Természetesen a hit személyes aktus: „hiszek” azt jelenti, hogy személyesen válaszolok Istennek, aki megismerteti magát és barátságra kíván velem lépni (vö: Lumen fidei enciklika, 39. pont).

A hitet azonban másoktól kapom, egy családban, egy közösségben, amely megtanítja, hogy ezt mondjam: „hiszek”, „mi hiszünk”. Egy keresztény soha nem lehet egy sziget! Nem egyedül, saját erőnkből válunk keresztényekké. A hit Isten ajándéka, amelyet az egyházban kapunk, az egyház révén. Az egyház ajándékozza nekünk a hitéletet a keresztségben: abban a pillanatban Isten gyermekeiként újjászületünk, Isten új életet ad nekünk, életre kelt, mint egy anya – mondta katekézisében a pápa, majd így folytatta:

„Ha elmentek a Lateráni Szent János székesegyház Keresztelőkápolnájába, annak belsejében a következő felirat olvasható: „Itt születik egy isteni nemzetség, amelyet a Szentlélek nemzett, aki megtermékenyíti ezeket a vizeket; az Anyaszentegyház ezekben a hullámokban szüli meg gyermekeit”.

Ez (a felirat) egy fontos dolgot értet meg velünk: az, hogy az egyházhoz tartozunk, nem egy külső és formális, hanem belső és létfontosságú tény. Az egyházhoz nem úgy tartozunk, mint egy társasághoz, egy párthoz vagy más egyéb szervezethez. A kapcsolat létfontosságú, mint amilyen a saját édesanyánkhoz fűződő kapcsolat. Szent Ágoston állítja: „az egyház valóban anyja a keresztényeknek” (De moribus Ecclesiae, I,30,62-63: PL 32,1336).

A pápa, a rá jellemző kedves közvetlenséggel feltette a kérdést:

„Hányan emlékeznek közületek keresztségük időpontjára? Megkeresztelkedésünk időpontja az egyháznak való újjászületésünk időpontja, az a dátum, amikor anyukánk, az egyház, világra hozott bennünket. Most adok nektek egy házi feladatot: amikor hazamentek, nézzetek jól utána keresztségetek időpontjának. Jó, ha azt ünneplitek, hogy hálát adjatok az Úrnak ezért az ajándékért”.

Tegyük fel a kérdést: hogyan látom én az egyházat? Hálás vagyok-e a szüleimnek is, amiért életet adtak nekem? Hálás vagyok az egyháznak, mert a keresztség révén újjászült a hitben? Szeretjük-e az egyházat, mint ahogy édesanyánkat, megértve hibáit is; segítjük-e, hogy szebb, hitelesebb legyen, jobban megfeleljen az Úr akaratának?

2. Egy anyuka nem pusztán új életet szül, hanem nagy gonddal segíti gyermekeit a növekedésben, tejet ad nekik, táplálja őket, megtanítja őket járni az élet útján, figyelmesen, szeretettel kíséri őket akkor is, amikor már felnőttek. Ha kell, helyes útra téríti őket, megbocsát, megértő, mellettük van a betegségben, a szenvedésben. Egyszóval: egy jó anya segíti gyermekeit, hogy kilépjenek önmagukból, hogy ne maradjanak kényelmesen az anya szárnyai alatt, mint ahogy a kiscsibék a kotlóstyúk szárnyai alatt.

Az egyház, mint egy jó anya ugyanezt csinálja: elkíséri növekedésünket átadva Isten Szavát, a fényt, amely megmutatja keresztény életünk útját; kiszolgáltatja a szentségeket. Táplál bennünket az Eucharisztiával, elhozza számunkra Isten bocsánatát a bűnbánat szentsége révén, támaszt nyújt a betegek szentségével.

Az egyház elkísér bennünket egész hitéletünk, keresztény életünk során. Tegyük fel tehát a kérdést: milyen a kapcsolatom az egyházzal? Úgy érzem, hogy anyám, aki segít keresztény növekedésemben? Részt veszek az egyház életében? Részének érzem magam? Kapcsolatom formális, vagy létfontosságú?

3. Egy harmadik apró gondolat: az egyház első évszázadaiban teljesen világos volt egy valóság: az egyház, miközben a keresztények anyja, miközben keresztényeket „hoz létre”, keresztényekből áll. Az egyház nem valami tőlünk független, más dolog, hanem úgy kell rá tekinteni, mint a hívők összességére, mint „ránk, keresztényekre”: én, te, mi, része vagyunk az egyháznak. Szent Jeromos írta: „Krisztus egyháza nem más, mint azok a lelkek, akik hisznek Krisztusban” (Tract. Ps 86: PL 26,1084). Az egyház anyaságát tehát mindnyájan megéljük, lelkipásztorok és világi hívek egyaránt.

Ferenc pápa rögtönzött szavakkal hozzátette: „Néha hallom, hogy ezt mondják: hiszek Istenben, de az egyházban nem. Hallottam, hogy az egyház ezt és ezt mondja. De ki, mikor mondta? A papok mondják… De az egyház nem csak a papokból áll: az egyház mi vagyunk, mindnyájan. És ha te azt mondod, hogy hiszel Istenben és nem hiszel az egyházban, akkor azt mondod, hogy nem hiszel önmagadban és ez ellentmondásos. Mi mindnyájan az egyház vagyunk! Mindnyájan! A nemrégen megkeresztelt kisgyermektől kezdve egészen a püspökig, a pápáig: mindenki. Mindnyájan az egyház vagyunk, és mindnyájan egyformák vagyunk Isten szemében! Mindnyájan!”

„És mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy együttműködjünk új keresztények hite születésén, mindnyájan arra kaptunk meghívást, hogy neveljünk a hitben, hogy hirdessük az evangéliumot. Mindenki tegye fel magának a kérdést: mit teszek én, hogy a többiek osztozhassanak a keresztény hitben? Termékeny, vagy bezárt vagyok-e hitemben?
Amikor azt ismétlem, hogy egy olyan egyházat szeretek, amelyik nem zárkózik be karámjába, hanem képes arra, hogy kilépjen önmagából, képes a mozgásra még kockázat árán is, hogy elvigye Krisztust mindenkihez, akkor mindenkire gondolok: magamra, rád, minden keresztényre! Mindnyájan részesülünk az egyház anyaságában, hogy Krisztus fénye eljusson a föld legvégső határaiig” – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.

(vm)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések