HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Apostoli utazások >  2013-09-22 13:24:27
A+ a- print this page



„Soha ne fáradjunk bele, hogy kopogtassunk Isten szívének ajtaján” – Ferenc pápa homíliája Cagliariban



RealAudioMP3 „Sa paghe ‘e Nostru Segnore siat sempre chin bois"
„Az Úr békéje legyen veletek mindenkor!”

A Szentatya szárd nyelven köszöntötte homíliája elején a mintegy 100 ezer hívőt, akik a Bonaria „Jó levegő” Miasszonyunk kegyhely előtti téren gyűltek össze, hogy részt vehessenek a pápai szentmisén.

„Ma megvalósul az a kívánságom, amelyet még a nyár előtt (május 15-én) a Szent Péter téren jelentettem be, és most meglátogathatom a Jó levegő Miasszonyunk kegyhelyét” – mondta Ferenc pápa, majd három pontban foglalta össze jövetelének célját.

1. „Azért jöttem, hogy osztozzak szigetetek örömeiben és reményeiben, fáradozásaiban és elkötelezettségeiben, eszményképeiben és elvárásaiban. Itt Cagliariban, csakúgy, mint máshol, nem hiányoznak a nehézségek. Sok probléma jelentkezik, és aggodalomra ad okot elsősorban a munkanélküliség, a bármikor felbontható szerződéses munka, az instabilitás, a bizonytalan jövő.

Ezt a témát már érintettem a munka világával való megható találkozásom során is – utalt a pápa vasárnapi első programjára. Szardínia, a ti szép régiótok, már régóta szenved a szegénység számos formája miatt, amelyet még csak fokoz földrajzi helyzete, sziget mivolta. Szükség van mindenki lojális együttműködésére, az intézmények, az egyház felelőseinek elkötelezettségére, hogy biztosítsák az egyének és családok legalapvetőbb jogait, lehetővé téve egy testvéribb és szolidárisabb társadalom növekedését.

Biztosítani kell a munkához való jogot, azt a jogot, hogy munkával szerzett kenyeret vihessenek haza az emberek!”- hangsúlyozta erőteljesen Ferenc pápa. „Közel vagyok hozzátok, közel vagyok hozzátok, megemlékezem rólatok imáimban, bátorítalak benneteket, hogy tartsatok ki az emberi és keresztény értékekről tett tanúságotokban, amelyek olyan mélyen gyökereznek e terület és lakossága hitében és történelmében. Tartsátok mindig égve a reménység fényét!” – hangzott a pápa buzdítása.

2. „Azért jöttem el közétek, hogy veletek együtt a Szűzanya lába elé boruljak, aki Fiát adja nekünk. Tudom, hogy Mária, a mi Anyánk, szívetekben van, mint ahogy erről tanúskodik ez a kegyhely, ahová szárdok sok nemzedéke feljött és továbbra is fel fog jönni – hogy fohászkodjanak a Jó levegő Szűzanyja, a sziget legfőbb védőszentje oltalmáért. Ide hozzátok el örömeit és szenvedéseit ennek a földnek, családjainak és távol élő gyermekeinek is, akik gyakran nagy fájdalommal és nosztalgiával távoztak, hogy munkát és jövőt keressenek saját maguk és szeretteik számára. Mindnyájan, akik ma itt összegyűltünk, szeretnénk megköszönni Máriának, hogy mindig mellettünk áll. Szeretnénk megújítani Belé helyezett bizalmunkat és iránta való szeretetünket” – mondta Ferenc pápa.

Utalt a szentmise első olvasmányára (vö. ApCsel 1,12-14), amelyben Mária együtt imádkozik a Cenákulumban az apostolokkal. Mária együtt imádkozik a tanítványok közösségével és azt tanítja, hogy bízzunk maradéktalanul Istenben és irgalmasságában. Ez az ima nagy hatalma! Soha ne fáradjunk bele, hogy kopogtassunk Isten ajtaján. Vigyük el szívünket Istenhez, Márián keresztül, egész életünket, minden nap. Kopogtassunk Isten szívének ajtaján!

Az evangéliumban Jézus utolsó tekintetét pillanthatjuk meg, amelyet Anyjára vet (vö. Jn 19,25-27). A keresztről Jézus Anyjára tekint, és rá bízza János apostolt ezekkel a szavakkal: ez a te fiad. János személyében mi is mindannyian jelen vagyunk. Jézus szeretettel teljes tekintete minket is Mária anyai gondozására bíz.

Mária nyilván visszaemlékezett egy másik szeretettel teli tekintetre, amikor fiatal lány volt: az Atya Isten tekintetére, amely látta alázatát, egyszerűségét. Mária azt tanítja, hogy Isten soha nem hagy el minket, nagy dolgokat képes végrehajtani gyengeségünkkel. Bízzunk Istenben! Kopogtassunk szíve ajtaján!

3. „És a harmadik gondolat: ma azért jöttem el közétek, sőt, azért jöttünk el mindnyájan, hogy találkozzunk Mária tekintetével, mert abban visszatükröződik az Atya tekintete, amely Máriát Isten Anyjává tette, és visszatükröződik a keresztre feszített Fiú tekintete, amely Máriát a mi Anyánkká tette. Mária ma ugyanazzal a tekintettel néz ránk. Szükségünk van gyengéd, anyai tekintetére, amely jobban ismer bennünket bárki másnál. Tekintete tele van részvéttel és gondoskodással.

Mária, ma erre kérünk: add nekünk tekintetedet! Tekinteted elvisz bennünket Istenhez, tekinteted a jóságos Atya ajándéka, aki életünk minden kanyarulatában vár bennünket, a kereszten függő Jézus Krisztus ajándéka, aki magára veszi szenvedésünket, fáradozásainkat, bűneinket. És azért, hogy találkozzunk ezzel a szerető Atyával, ma ezt mondjuk Máriának: Anyánk, add nekünk tekintetedet! Mondjuk mindnyájan együtt!” – szólította fel a híveket Ferenc pápa: „Anyánk, add nekünk a tekintetedet! Anyánk, add nekünk a tekintetedet!”

A gyakran nehéz úton azonban nem vagyunk egyedül, sokan vagyunk, egy nép és a Szűzanya tekintete segít abban, hogy testvérként nézzünk egymásra. Tekintsünk testvériesebben egymásra! Mária megtanít minket, hogy olyan legyen tekintetünk, amely befogad, amely elkísér, védelmez. Tanuljunk meg Mária anyai tekintetétől kísérve nézni egymásra!

Vannak olyan személyek, akiket ösztönösen kevésbé veszünk figyelembe, pedig nagyobb szükségük van rá: ők a legelhagyatottabbak, a betegek, a nincstelenek, akik nem ismerik Jézust, a nehézségekkel küzdő fiatalok, akik nem találnak munkát. Ne féljünk attól, hogy kilépjünk önmagunkból és testvéreinkre a Szűzanya tekintetével nézzünk. Ez arra szólít fel bennünket, hogy legyünk valóban egymás testvérei.

Ne engedjük, hogy valami vagy valaki közénk és a Szűzanya tekintete közé álljon. Anyánk, add nekünk tekintetedet! Senki ne rejtse el előlünk Mária tekintetét! Gyermeki szívünk legyen képes arra, hogy megvédje tekintetét a sok szószátyártól, akik illúziókat ígérnek; azoktól, akiknek kapzsi tekintete könnyű életet, hamis, megvalósíthatatlan ígéreteket tükröz. Ne lopják el tőlünk Mária tekintetét, amely tele van gyöngédséggel, erőt ad és szolidárissá tesz bennünket egymással.

Mondjuk mindnyájan: Anyánk, add nekünk tekintetedet! Anyánk, add nekünk tekintetedet! Anyánk, add nekünk tekintetedet! – mondta homíliájában Ferenc pápa, majd ismét szárd nyelven szólt a hívekhez:

Nostra Segnora ‘e Bonaria bos acumpanzet sempre in sa vida.


(vm)







Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések