HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Egyház >  2013-10-31 10:34:45
A+ a- print this page



A teremtő Isten terve velünk – P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése az évközi 31. vasárnapra



RealAudioMP3 Mindenszentek és Halottak napja lelki hangulatában – az üdvözültekre, elhunyt szeretteinkre és a mi jövendő örök sorsunkra gondolva - ünnepeljük vasárnap az Úr halálát és feltámadását. Most először az első olvasmányról, a Bölcsesség könyvéből vett szép szakaszról eszmélődünk.

A hatalmas teremtő Isten mindenkin megkönyörül, elnéző az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. A szent ószövetségi író mintegy már elővételezve a Jézus Krisztussal hozott Újszövetséget, így imádkozik a Teremtőhöz: „Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. (…) Te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja. Mert a te el nem múló szellemed van mindenben.”

Milyen vigasztaló ez a kinyilatkoztatás! Ez már nem a személytelen Abszolútum dicsérete, nem pusztán a mindenség csodálatos rendjéből és célszerűségéből felismerhető Alkotóé, hanem az emberszerető és irgalmas Istené, akit Krisztus véglegesen kinyilatkoztat. Most Halottak napja közelében hálás köszönetet mondunk Teremtőnknek, hogy szeretetből – szüleink közreműködésével - megteremtett minket, sőt hogy már a világ teremtése előtt kiválasztott bennünket Jézus Krisztusban, hogy gyermekei legyünk, hogy az örök üdvösség részesei legyünk.

Mikor megszáll bennünket a kétely szeretteink vagy barátaink halálálhírére és saját elmúlásunk, a halál előtti szorongás fojtogat bennünket, a bűnt és a halált legyőző, feltámadt Krisztusba vetett hitünk erősítéséért fohászkodjuk, és a hitből fakadó reménységért, tudatosítva, hogy a Szeretet-Isten szeret mindent, mit alkotott, különösen is az emberi személyeket, akikért minden létrehozott, akikért elküldte Fiát. Mindig nyitva áll számunkra megbocsátó irgalma, csak bűnbánattal Hozzá forduljunk! Ismét idézzük a Bölcsesség könyvét: „Enyhén bünteted, akik hibáznak, és a bűneikre emlékeztetve figyelmezteted őket, hogy hagyjanak fel a gonoszsággal, és higgyenek benned, Uram.”

Az evangéliumi szakasz a vámos Zakeus története, aki látni kívánta Jézust. A Mester teljesíti szíve vágyát, lehívja a fáról, nála étkezik, száll meg. A képmutató farizeusok botránkoznak, hogy Jézus „bűnös embernél”, vagyis a római elnyomókat kiszolgáló vámosnál száll meg, de az Üdvözítő éppen azért jött, hogy hívja a bűnbánó bűnösöket, keresse az elveszetteket, gyógyítsa a testi/lelki betegeket. A magukat igaznak tartó, gőgös farizeusokra jajt kiáltott, és ma is csak az alázatos bűnbánók számára adja meg a szabadulást, az üdvösséget.

Mi is sokszor vágyódunk arra, hogy bárcsak láthatnánk Jézust szemtől szembe! Ez idelenn nem adatik meg. De a hitben Jézus kortársai lehetünk. És a bűnbánat szentségében az irgalmas Isten követével, Jézussal találkozunk, mert a gyóntató pap felszentelése folytán Jézust képviseli. A szentségekben Jézus cselekszik: Jézus keresztel, Jézus bocsátja meg a bűnöket a pap által, akit a feltámadott Lelke ruház fel lelki hatalommal.

Mindenszentekkor az üdvözültek seregére gondolunk, köztük elhunyt szeretteinkre, akik a mindenható és szerető Atya, a megdicsőült Fiú, Jézus Krisztus és a Szentlélek szeretetközösségében élnek, és minket is oda várnak. Kérjük Jézus Édesanyja, Mária és védőszentjeink közbenjárását, hogy Isten akarata szerinti és bűnbánó életünkkel felkészüljünk a boldog istenlátásra!

(Bölcs 11, 22-.12-2; Lk 19, 1 -10)





Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések