HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Kultúra és társadalom >  2013-11-04 12:09:14
A+ a- print this page



„Egy távoli november emléke” – Mindszenty József bíboros, hercegprímás emlékezete



Giovannino Guareschi (1908-1968) olasz író, újságíró, karikaturista neve szinte ismeretlen Magyarországon. Itáliában az 50-es években vált híressé a Don Camillo és Peppone c. filmvígjáték sorozattal, amelynek vezérfonalát egy csendes észak-olasz falucska plébánosa – Don Camillo és a kommunista polgármester Peppone közötti humoros összecsapások jelentik. RealAudioMP3

Az olasz tv csatornákon még ma is gyakran látható epizódok továbbra is népszerűek, mivel hű korképet adnak a háború után kialakult helyzetről. A tartós siker minden bizonnyal a kiváló színészeknek is köszönhető, hiszen a templomi feszület Krisztusával párbeszédet folytató plébánost a híres komikus, Fernandel alakította nagy hitelességgel.

Még kevésbé ismert Magyarországon a tény, hogy a filmvígjátékok szerzője, Guareschi nagy tisztelője volt Mindszenty József bíborosnak és meghajtotta fejét az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc áldozatai előtt.

1966-ban írt novellájának címe: „Egy távoli november emléke”. Az írás főszereplője továbbra is Don Camillo. Most már a ’60-as években vagyunk, a II. Vatikáni Zsinat idején, Kínában folyik Mao „kulturális forradalma” Olaszországban ezek a gazdasági „csoda”, a soha nem látott jólét évei, amelyekre a mai válság idején olyan nagy nosztalgiával gondol vissza az akkori ifjúság.

Az írás főszereplője továbbra is Don Camillo, valamint egy fiatal káplán, akit mellé helyeztek, Don Chichì. „Engesztelő szentmise a lelkekért” – hogyan egészítsem ki a mondatot?” – teszi fel a kérdést a fiatal pap plébánosának, miközben a templomra kifüggesztendő hirdetést írja ecsettel a kezében november elsején. „Engesztelő szentmiseáldozat a Magyarországon meghalt lelkekért” – morogja Don Camillo, hozzátéve, hogy három nap múlva kerül sor a magyar felkelés szovjet elfojtásának 10. évfordulója.

Don Chichì leteszi ecsetjét és megrázza a fejét. „Don Camillo” – mondja méltatlankodó hangon. Ön elveszítette a kapcsolatot a világgal. Nem látta, hogy a sajtó, az újságok és a folyóiratok, bár emlékeztettek a budapesti tragikus napokra, nagyon helyesen a hangsúlyt nem az elnyomásra, hanem az újjászületett Magyarországra helyezték?”
„Nem tudok mit kezdeni a maga újjászületett Magyarországával! Nem születtek újjá mindazok a szegény emberek, akiket a szovjet lánctalpasok maguk alá gyűrtek. És nem születtek újjá azok a szegény fiatalok sem, akiket a börtönökben tartottak fogva mindaddig, amíg nem töltötték be 18. életévüket. Akkor a hóhér kezébe adták őket, aki „törvényesen” felakasztotta őket”.

„Don Camillo – válaszol határozott hangon a fiatal káplán – mindez a múlté. A halottakra Isten gondol. Nekünk az élőkre kell gondolnunk, mert párbeszédet csak az élőkkel lehet folytatni. Mi szükség van arra, hogy újjáélesszük a gyűlöletet? Miért mérgezzük meg a fiatalok lelkét, akik nem tudják, hogy mi történt tíz évvel ezelőtt Budapesten? Az egyház szeretet és nem gyűlölet.

Az egyház azt mondja, hogy szeresd ellenségedet!”Don Camillo felhevülten válaszol: „Csaknem kétezer év telt el azóta, hogy Jézust keresztre feszítették és az egyház ma is úgy ábrázolja, amint a keresztre van felszögezve. Nem azért, hogy gyűlöletet ébresszen Krisztus ellenségei iránt, hanem, hogy emlékeztessen Krisztus szeretetére és áldozatára!”

A Magyarország halottainak lelki üdvéért bemutatott engesztelő szentmise előestéjén pedig a következő párbeszéd hangzik el a két pap között:

Don Chichì rámutat a magyar bíboros kifüggesztett színes fényképére és felteszi a kérdést: „Miért van szükség a vértanúság rögeszméjére? Nem tudott volna ő is megegyezni és egy „modus vivendi”-t találni hazája hatóságaival?

„Sajnálni kell őt” – mondta Don Camillo Mindszenty bíborosra utalva. „Tévútra vezette az a másik alak, aki hagyta, hogy a keresztre szögezzék. A szokásos szélsőségesek….”


Alberto Guareschi, az író fia műsorunknak adott interjújában elmondta: édesapja 1956-ban egy hetilap igazgatója volt, így egyrészt hivatali, másrészt emberi kötelességből követte a Magyarországot feldúló szovjet megtorlást.

Sokat szenvedett és természetesen nagyon érdekelte Mindszenty bíboros csodálatos, ragyogó alakja is. Sokat írt Mindszenty bíborosról és 1966-ban, a forradalom 10. évfordulójára írt novellájában is emléket állított a hősies magyar bíborosnak.


RealAudioMP3 Alberto Guareschi, az író fiának visszaemlékezése olasz nyelven.

(vm)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések