HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Egyház >  2014-04-19 12:00:04
A+ a- print this page



Hamvazószerdától nagyszombatig - Megtérés és bűnbánat - P. Szabó Ferenc SJ elmélkedése



RealAudioMP3 Hamvazószerdán a nagyböjti programot a liturgia így jelölte meg a hívők számára: „Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumnak!” Ez a Jézus nyilvános működése elején elhangzott felhívás így is fordítható: „Tartsatok bűnbánatot…!” A megtérés, metanoia az ember teljes megfordulása, odafordulása az élő Istenhez; ebben benne van a bűnbánat, hiszen a bűnös embernek bocsánatért kell esedeznie, el kell fordulnia bálványaitól, szakítani kell az igaz élettől elfordító szenvedélyekkel és vétkekkel; valójában a régi embernek meg kell halnia, hogy az új ember megszülessék a meghalt és feltámadt Krisztus teremtő Lelke erejében.

A mai emberek lelki helyzetét megfigyelve lelkipásztorok és lelki írók megállapítják – és mindannyian ugyanezt tapasztaljuk még a hívők körében is -, hogy megfogyatkozott vagy teljesen eltűnt a mai emberek, főleg a fiatalok bűntudata; allergiásak a bűnre és a kegyelemre. Innen ered az a tény, hogy bizonyos isteni törvények, egyházi parancsolatok áthágását nem tekintik bűnek, nem kérik Isten bocsánatát, nem élnek a bűnbánat szentségével. Legfeljebb tévedést, bizonyos helyzetekben igazságtalanságot ismernek el, de ezt is másoknál veszik észre; a társadalmi struktúrákat vádolják, de nem tekintenek önmagukba, hogy saját felelősségüket fel- és elismerjék.

Itt most nem térhetünk ki olyan – részben helytálló – ellenvetésre, hogy a hagyományos katolikus erkölcstan, főleg a szexuális etika számos előírását újra kell értelmezni. – Csupán utalni szeretnék XVI. Benedek pozitív erkölcsi tanítására: a Deus caritas est k. enciklikájára és megnyilatkozásaira. Ratzinger pápa hangsúlyozta: a kereszténység nem tiltások halmaza, hanem pozitív választás Krisztus mellett. Valenciában, a családok világtalálkozóján mondott beszédében olvastuk: „Annyit lehetett arról hallani, hogy mit nem szabad, hogy most azt kell mondani: mi pozitív elképzelést akarunk javasolni. Nevezetesen azt, hogy férfi és nő egymásért lettek teremtve, és hogy a szexualitás-érosz-agapé lépcső a szeretet dimenzióit jelöli.” De XVI. Benedek pápa azt is kifejtette első enciklikájában, hogy a szerelem istenítése hazug, és az Érosz lefokozása „szexualitásra” a személyt dologgá, áruvá alacsonyítja le. „Az Érosz az isteni valóságba akar bennünket ragadni, ki akar emelni önmagunkból, de éppen ezért igényli a fölemelkedés, a lemondás, a tisztulás és a gyógyulás útját.”

A bűn egyik meghatározása: törvényszegés, minden attól függ tehát, hogy ki milyen törvényt fogad el vagy vet el (lelkiismeretben), ehhez mérhető felelőssége. Ha valaki - mondjuk Nietzschét követve – túlteszi magát jón és rosszon, és maga szabja meg magának, mi a jó és mi a rossz, az ilyennél nem igen jelenik meg a bűntudat.

Ez alkalommal egészen alapvető etikai normákból indulunk ki: amelyek lényege az aranyszabály: „Amit akarsz, hogy veled-neked cselekedjenek az emberek, te is cselekedd velük-nekik!” Vagy ugyanez negatív formában, ahogy a buddhizmus is hirdeti. Alapjában véve a szeretet mindent összefoglaló törvényéről van szó, az Isten- és emberszeretet követelményeiről. „Szeress, és tégy, amit akarsz!” – vallotta Szent Ágoston. Persze nem a szabadosságra buzdított, hiszen az igazi szeretet azt követeli, hogy kilépjünk önző világunkból, megnyíljunk mások szükségletei felé, testvéreink javát keressük, - az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit gyakoroljuk, mert az utolsó ítéletkor ezeket kéri számon tőlünk az igazságos és irgalmas Bíró.

Visszatérve a bűntudat-bűnbevallás kérdésére: A hit Krisztusban és megváltó halálában az a „hely”, ahol az ember megtudja, mi a bűn, milyen súlyos, milyen mélyen érinti egész lényét. Jézus a kereszten tanúsítja azt, mennyire szerette az Atya a világot: egyszülött Fiát adta érte, értünk, hogy örök életünk legyen. A keresztet szemlélve érthetem meg, hogy mennyire szeretett Jézus engem: életét adta értem. Szent Ignác atyánk ezt ajánlja a Lelkigyakorlatokban: a keresztre feszített Jézust szemlélve fontoljam meg, mit tett Ő értem, és hogy nekem, bűneimet bánva, irgalomért könyörögve, mit kell tennem Érte, Országáért.

Pascal Jézus misztériumáról elmélkedve nagyon mély igazságot látott meg és jegyzett fel: igazában csak a megbánt és megbocsátott bűnöket ismerjük meg, tehát amikor már az irgalmas Jézus megszabadított bennünket. Az Irgalom Istenével legszemélyesebben bűneink megbocsátásakor találkozunk.

A zsinat Gaudium et spes kezdetű konstitúciójából idézünk, a bűnről szóló 13. pontból: „Az egész emberi élet, akár az egyéni, akár a közösségi élet, küzdelem, sőt drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között. Mi több: az ember rájön, hogy a maga erejéből hathatósan vissza sem verheti a rossznak támadásait, s mindenki úgy érzi magát, mintha bilincsbe volna verve. De íme: eljön maga az Úr, hogy kiszabadítsa és megerősítse az embert, belsőleg megújítva őt, a világ fejedelmét pedig – aki az embert a bűn szolgaságában tartotta – kivetve…”

Az Evangélium hirdetése az Egyházban mindig a megtérésre szóló meghívás, a feltámadt Úr által hozott bűnbocsánat hirdetése volt. Az örömhír tehát ez: a kereszten meghalt és feltámadt Jézus örök életet ad a benne hívüknek, akik bűnbánatot tartanak, megtérnek, és teljesen rábízzák magukat irgalmas szeretetére.

(szf)




Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések