HONLAPVatikáni Rádió
Vatikáni Rádió   
más nyelvek  

     Honlap > Kultúra és társadalom >  2014-08-05 16:08:06
A+ a- print this page



Daniel Estivill atya: Kisléghi Nagy Ádám



RealAudioMP3 – a közelmúltban megjelent művészettörténeti albumát Perger Gyula atya, szombathelyi egyházmegyés pap ismerteti

Ki a művészeti album bevezető tanulmányának szerzője Daniell Estivill atya, ki a kortárs festőművész, Kisléghi Nagy Ádám, akinek egyedülállóan lenyűgöző festői munkásságát bemutatja ez a könyv. Hogyan került kapcsolatba Daniel Estivill Atya és Kisléghi Nagy Ádám?

A fenti kérdésekre szeretnék választ adni. Kisléghi Nagy Ádámmal és művészetével székesegyházi káplán koromban ismerkedtem meg. Ez, arra az időszakra tehető, amikor Konkoly István püspök atya, aki szolgálata kezdetétől szívügyének tekintette, hogy az 1945. március 4-én lebombázott Székesegyházat belsőleg teljesen helyreállítsa, felújítsa. Neki köszönhető, hogy a világháborúban súlyosan megrongálódott templom, több mint ötven év elteltével visszanyerte régi fényét. E munkálkodásának utolsó szakaszában püspök atya, jó érzékkel felkérte Kisléghi Nagy Ádám festőművész urat, hogy a bombatalálat következtében teljesen elpusztult, Winterhalder freskók helyére újakat fessen.

Konkoly István püspök úr a felújításkor olyan új képekben gondolkodott, mely összeköti a múltat és a jelent, ugyanakkor illeszkedik a Szombathelyi Székesegyház építészeti stílusába. A templom titulusa Sarlós Boldogasszony, s a főoltár festménye is a vizitáció, Szűz Mária látogatása Erzsébetnél. Ennek megfelelően Kisléghi Nagy Ádám képei a püspök atya szándéka szerint Mária életének egy-egy jelenetét ábrázolják Az angyali üdvözletet, A pásztorok imádását, a Levétel a keresztről valamint Pünkösd eseményét. 60 négyzetméteren keresztül „prédikál” Kisléghi Nagy Ádám az alkotásaival, 60 négyzetméteren keresztül szól az emberekhez a misztériumról, az üdvtörténetről, és nem időszaki kiállításon keresztül, hanem addig, amíg a Székesegyház áll. A székesegyház újkori történetének legnagyobb szabású képzőművészeti alkotásai 2003-ban „Az év embere” címet is meghozták a művésznek, Kisléghi Nagy Ádámnak Vas megyében, 2011-ben pedig a Magyar Köztársaság Érdemes Művésze lett.

Mint említettem, székesegyházi káplán koromban ismertem meg Ádámot, s talán nem szerénytelenség azt mondanom, hogy megtisztelt barátságával, Ő, akiről életrajzszerűen elmondhatom, hogy Budapesten született 1961. augusztus 17-én. A Képzőművészeti Akadémián szerzett diplomát 1985-ben. 1987-ben Herman Lipót-díjat kapott. 1989-ben Szőcére költözött.

1995-től Olaszországban a Római Magyar Akadémián, 1998-től a Nápolyi Federico II. Egyetem Művészeti Tanszékén tanult. Már az 1980-as években festett expresszív képei is vallásos témájúak. Stílusát 1990 után drámai, sötét tónus, klasszikus ábrázolásmód és képszerkesztés, fény-árnyékra épülő festésmód jellemzi, amely az itáliai kora barokk hagyományokra támaszkodik. Az önálló művészi pályáját végigkíséri a keleti (bizánci) kereszténység festészeti nyelvezetének, formavilágának alkalmazása falképeken, ikonokon.

Kisléghi Nagy Ádám a maga útját járja. És Krisztusét követi. Megfestette a tiborszállási és mérki görög katolikus templomok ikonosztázionjait. Freskót festett a rákoscsabai görög katolikus templom homlokzatára, valamint Spanyolországban egy falu templomába. Falképe és oltárképe díszíti Olaszországban egy Bologna melletti falu és Pieve di Capanne templomát.

Elmondta nekem, de tanúságot is tesz róla, hogy a művészet hit, tehát vallás, hitvallás. Elmondta, hogy az Isten személyesen megszólította őt.

A „megszólítottság” és a „meghívottság” az embert elkötelezettségre, hűségre szólítja fel. Valójában a „meghíváskor” az ember Krisztuson keresztül Isten alakját akarja felölteni. Őt akarja magára venni. Ez a művészet és az alkotás lényege. Ha a művész ezen az úton jár, az Isten-ismeret útját járja. Az ábrázoláson keresztül magának a teremtés-ábrázolásának örömét érzem, és annak ízét kapom meg, vallotta és vallja a mai napig. Ha valakit egyszer megérint az Isten, nincs nyugodalma. A „megszólítottság” pontos műszer, jelzi, hogy itt jól érzem magam, ott nem érzem jól magam. Az apostolok is érezték, hogy jó a Mester közelében lenni, és tapasztalták, hogy nem jó a farizeusok közelében lenni. Ezek az ösztönös érzések hamisítatlanok. A művész, a papi hivatáshoz hasonlóan arra törekszik, hogy áttörje azt az iszonyatos páncélt, mely rárakódott a lelkekre. Nekik kell megszólítaniuk és felszínre hozni az ember klinikai halál szintjére süllyesztett valódi életét - szól Ádám hitvallása. Elmondta, elmesélte, hogy a szent, mint téma már kezdetben vágyként élt benne. Ám a kifejezéshez nagyon sokat kellett tanulnia.

A figurális festészet a legnehezebb. Persze csendéleteket, tájképeket is festett. Vannak portréi is. De mindig ott élt benne az igény a szakrális témák iránt. Csak várnia kellett. Majd egyszer, amikor ült a főiskolai műteremben, ahol dohányoztak, beszélgettek a társai, festett egy képet Mária mennybevételéről. A mestere odament hozzá, megnézte, és azt mondta: – Ádám, örülök, hogy maga Mária mennybevételét akarja megfesteni. Ezt tisztelem magában, de úgy csinálja, hogy elhiggyem! Ez volt az a figyelmeztetés, amelyre a későbbiekben építette az életét.

Megtanulta, hogy az igazi művészet felette áll a divatnak. A valódi művészetben eltűnnek a stílusok. A kritérium a minőség, illetve az, hogy milyen az alkotó Isten képe. Az alkotás célja, hogy közelebb vigye, fölemelje a teremtményt Teremtőjéhez! Ez az igazi művészet és ezt találtam meg Kisléghi Nagy Ádám munkáiban.

Daniel Estivill, argentin származású atyával római tanulmányaim idején találkoztam a pápai Gergely Egyetem egyháztörténelem és művészettörténeti tanszékén. A professzor úr 1950-ben született Buenos Airesben, 1982-ben szentelték pappá. Doktori disszertációját Argentínában szerezte, majd ezt követően a római Gergely Egyetemen újabb diplomát szerzett művészettörténetből. 1992-96 között tagja a Szent Péter bazilikáért felelős bizottságnak. 1997-től pedig a római Gergely Egyetem egyháztörténelem és művészettörténet tanszékének tanára. Az egyik művészettörténet órára elvittem Kisléghi Nagy Ádám székesegyházi alkotásairól készült katalógus összeállítást. A professzor úr rögtön csodálattal és elragadtatással beszélt Ádám képeiről. Sőt a következő órán már kivetítette Kisléghi Nagy Ádám képeit, és megragadó stílusával elemezte azokat a világ minden tájáról összesereglett hallgatók előtt. Akkor is, mint mindig büszkeséggel töltött el, hogy magyar vagyok és ismerhetem Kisléghi Nagy Ádámot, és a barátomnak tudhatom. Professzor úr kérte, hogy hozzak össze egy találkozót Ádámmal. Erre sor is került Rómában, s a találkozót követően a professzor úr egy cikket is írt a Szentszék hivatalos lapjában az „Osservatore Romano”-ban Ádám munkásságáról, sőt a Pápai Művészeti Akadémia tagjai közé javasolta Ádámot, valamint ennek az ismeretségnek, kapcsolatnak köszönhetően Ádám XVI. Benedek pápával is találkozhatott a Sixtusi Kápolnában 2009 őszén a művészek számára rendezett pápai kihallgatás keretében.

Mit is tanított nekünk és tanít mind a mai napig Rómában, a Gergely Egyetemen Daniel Estivill atya Kisléghi Nagy Ádám művészetéről, festményeiről? Dióhéjban a következőket: Kisléghi Nagy Ádám festészete a figuratív ábrázoláson keresztül valósítja meg azt, amit „Ars Sacra”-nak, vagy szent művészetnek nevezünk. A Szombathelyi Székesegyházban található 4 részből álló festménysorozata formák, és színek kompozícióján keresztül beszéli el az isteni kinyilatkoztatás igazságát.

A négy vászonra festett hatalmas olajfestmény az Angyali üdvözletet, a Pásztorok imádását, a Levételt a keresztről valamint a Szentlélek eljövetelének pillanatát ábrázolják. A képek témája könnyen felismerhető annak köszönhetően, hogy a művész letisztult figurái félreérthetetlenül egyértelműek, így azok jelentése is világos. A formális festői nyelvezet Kisléghi Nagy Ádám keresztény világnézetének egyik következménye, amely a valóságot a megtestesült Ige által megváltott világként éli meg és tükrözi azt festményein keresztül is. Az egyházi művészet a kezdetektől ebben találja meg valódi értelmét, vagyis az isteni kinyilatkoztatás, a megtestesülés misztériuma ábrázolásának hagyományában.

Kisléghi Nagy Ádám festészetének másik alapvető eleme, hogy ragaszkodik a tradicionális ikonográfiai elemekhez és feleleveníti azokat.

Elég az Angyali üdvözlet-re tekinteni: Máriához ima közben érkezik az üzenetet hozó angyal, miközben a Szentlélek galamb formájában leszáll Máriára. Az angyali üdvözlet elengedhetetlen eleme a fehér liliom is, amely Mária tisztaságának szimbóluma.

„A pásztorok imádása” ikonográfiája a Szűzanyát és az újszülött kis Jézust az ábrázolás középpontjába helyezi, akik egymásra néznek: ez a köztük lévő mély és erős kapcsoltra utal. Mellettük találjuk Szent Józsefet és a kis Jézust imádó pásztorokat, valamint az angyalok seregét, akik Jézus isteni mivoltát hirdetik. Elengedhetetlen és már a jövőbe mutató szimbólumként tűnik fel a bárány, mely az áldozatra utal, illetve a feltámadás utáni új életet szimbolizáló tojással teli kosár és a keresztségre utaló vizeskancsó.

Kisléghi festészetének harmadik jellegzetes eleme a realizmus, melyre a valódiság, a tisztaság és igazmondás érvényes. Az ember a megismerés folyamata során érzékeit használva jut el egy bizonyos tudáshoz, amelyben fontos és elsődleges szerepet tölt be a látás. Ez különösen jelentős a képzőművészetben, ugyanis az, hogy látunk és felismerünk valamit, bizonyíték arra, hogy létezik. Kisléghi Nagy Ádám művészetében a valódi modellek használata jellemző, amely valóságossá teszi az ábrázolást. A művész modelljein keresztül képezi le a világot, de az alkotás folyamán azokat az elemeket hangsúlyozza, amelyek teológiai látásmódjának és mondanivalójának megjelenítéséhez szükségesek: vagyis egy valós, de mégis új, átlényegülő világ jelenik meg a vásznon.

Negyedik elemként kell megemlíteni a fény-árnyék ellentétek használatát, amely Caravaggio festői világához vezet minket. Kisléghi Nagy Ádám figurái és azok árnyékai valósághűként hatnak a festményen, amelyek egy olyan fény által válnak láthatóvá, ami már egy másik, természetfölötti világ létezését mutatja. A festő tudatosan használja ezeket a tradicionális elemeket: az egyházi művészetben a fény az isteni világ szimbóluma, a jóé és a kegyelemé, míg az árnyék és a sötétség a rossz és a bűnös világ jelképe. Kisléghi Nagy Ádám „Angyali üdvözletén” Mária arcát világítja meg a kívülről jövő fényforrás, míg a „Pásztorok imádása” legfényesebb pontja az újszülött kis Jézus alakja.

A „Levétel a keresztről” ábrázolásán a felülről jövő fény Krisztus halott testét ragyogja be elsőként, amely átterjed az ott jelenlévő személyekre is, mintegy sugározva az isteni kegyelem állandó jelenlétét még a halál legszomorúbb pillanatában is. A Szentlélek eljövetele ábrázolásakor a tér az isteni kegyelem fényében fürdik, mely minden jelenlévő személyt megérint, hogy az imára, a szemlélődésre és az új életre vezesse őket – a fenti szempontok alapján tanítja Kisléghi Nagy Ádám művészetéről a világ minden részéről érkező diákokat Daniel Estivill atya a római Gergely Egyetemen.








Megoszt






Bemutatkozás Műsoridők Írjon a szerkesztőségnek Programkészítés a VR-ban Linkek Más nyelvek Szentszék Vatikán Pápai liturgikus szertartások
a weboldal tartalma szerzői jogi védelem alatt áll ©. webmaster / webteam / jogi feltételek / hirdetések