A szentmise elején Jacques Perrier, Tarbes és Lourdes püspöke köszöntötte a Szentatyát,
örömét fejezve ki a várva várt barát megérkezéséért. A Pápa ugyanis az elmúlt csaknem
26 év során sokak igényes, de mindig szeretetteljes barátjává vált. Barátnak tekintik
őt a püspökök, akikkel rendszeresen személyesen találkozik. Így volt Perrier püspöknek
is alkalma arra, hogy meghívhassa a Szentatyát Lourdesba a Szeplőtelen Fogantatás
dogmája kihirdetésének 150. évfordulója alkalmából. A Pápa barátja továbbá a papoknak,
a diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek, a családoknak, a fiataloknak,
és a betegeknek is, akikkel bátran sorsközösséget vállal. Barátja ugyanakkor a kutatóknak,
művészeknek, teológusoknak és filozófusoknak is, valamint az államfőknek, akik mélyen
tisztelik, még akkor is, ha nem követik tanítását. A Szentatya barátja minden keresztény
felekezet tagjainak, fáradhatatlanul keresve a megosztottság leküzdésének útját. Barátja
a zsidó népnek, akik – idősebb testvéreink a hitben -, barátja minden hívőnek, abban
a meggyőződésben, hogy a vallások elősegíthetik a békét, holott gyakran a háborúk
ürügyéül használják fel őket. A Pápa barátja mindazoknak, akik becsületesen keresik
az igazságot, akik lelkiismeretük szerint cselekszenek, akik a békén fáradoznak, akik
tiszteletben tartják testvéreiket. Vagyis a Pápa barátja az egész emberiségnek, mivel
minden egyes ember, Isten képére és hasonlatosságára teremtett egyedüli lény. A Pápa
az elmúlt negyed évszázad során emberek millióival kezdett párbeszédet, amely ma a
massabielle-i barlangnál folytatódik, ahol Mária szólt Bernadette-hez. A Pápa soha
senkit nem sértett meg személyisége legbelsőbb énjében, soha nem hallhattuk a Szentatya
szájából a reménytelenség vagy a beletörődés szavait – mondta Jacques Perrier, Tarbes
és Lourdes püspöke, majd a jelen lévő hívek nevében is köszönetét fejezte ki a Pápa
több mint 25 éves péteri szolgálatáért.