Jacques Perrier püspökbeszéde a Pápához

A szentmise elején Jacques Perrier, Tarbes és Lourdes püspöke köszöntötte a Szentatyát, örömét fejezve ki a várva várt barát megérkezéséért. A Pápa ugyanis az elmúlt csaknem 26 év során sokak igényes, de mindig szeretetteljes barátjává vált. Barátnak tekintik őt a püspökök, akikkel rendszeresen személyesen találkozik. Így volt Perrier püspöknek is alkalma arra, hogy meghívhassa a Szentatyát Lourdesba a Szeplőtelen Fogantatás dogmája kihirdetésének 150. évfordulója alkalmából. A Pápa barátja továbbá a papoknak, a diakónusoknak, az Istennek szentelt személyeknek, a családoknak, a fiataloknak, és a betegeknek is, akikkel bátran sorsközösséget vállal. Barátja ugyanakkor a kutatóknak, művészeknek, teológusoknak és filozófusoknak is, valamint az államfőknek, akik mélyen tisztelik, még akkor is, ha nem követik tanítását.
A Szentatya barátja minden keresztény felekezet tagjainak, fáradhatatlanul keresve a megosztottság leküzdésének útját. Barátja a zsidó népnek, akik – idősebb testvéreink a hitben -, barátja minden hívőnek, abban a meggyőződésben, hogy a vallások elősegíthetik a békét, holott gyakran a háborúk ürügyéül használják fel őket. A Pápa barátja mindazoknak, akik becsületesen keresik az igazságot, akik lelkiismeretük szerint cselekszenek, akik a békén fáradoznak, akik tiszteletben tartják testvéreiket. Vagyis a Pápa barátja az egész emberiségnek, mivel minden egyes ember, Isten képére és hasonlatosságára teremtett egyedüli lény. A Pápa az elmúlt negyed évszázad során emberek millióival kezdett párbeszédet, amely ma a massabielle-i barlangnál folytatódik, ahol Mária szólt Bernadette-hez.
A Pápa soha senkit nem sértett meg személyisége legbelsőbb énjében, soha nem hallhattuk a Szentatya szájából a reménytelenség vagy a beletörődés szavait – mondta Jacques Perrier, Tarbes és Lourdes püspöke, majd a jelen lévő hívek nevében is köszönetét fejezte ki a Pápa több mint 25 éves péteri szolgálatáért.