XVI. Bendek pápa beszéde a Sri Lanka-i püspökökhöz

Szombaton, május 7-én délelőtt a Pápa kihallgatáson fogadta a Sri Lanka-i főpásztorokat, akik ezzel az ünnepélyes találkozással be is fejezték ad limina látogatásukat az Örökvárosban. A Szentatya szeretettel köszöntötte az összesen 13 főpásztort és a nevükben Őt üdvöző Joseph Vianney Fernando-t, a püspöki kar elnökét, emlékeztetve rá, hogy ők az elsők, akikkel ad limina látogatásuk alkalmából találkozik.
A Pápa mindjárt beszéde elején mély szomorúsággal emlékezett a múlt év decemberében hazájukban pusztító szökőárra, amely egyedül Sir Lankában is nagyon sok emberéletet követelt és ezreket tett hajléktalanná. „Kérlek fogadjátok el mély együttérzésem kinyilvánítását minden katolikus hívőével együtt azok iránt akiket ez a rettenetes csapás ért” – mondta beszédében a Szentatya, arra kérve a keresztény közösséget, hogy gondoskodjék a természeti katasztrófa miatt elárvult gyermekekről. „Mi tudjuk, hogy Isten életünk legsötétebb pillanataiban sem hiányzik, amint azt cunami által sújtottak iránti teljesen egyedülálló nagylelkűség is tanúsítja.” A Pápa elismeréssel szólt a Sri Lanka-i egyháznak a tragédia idején végzett munkájáról. A vallások és a társadalom különböző részlegeinek együttműködésére és az egész világ részéről tanúsított szolidaritásra pedig úgy tekint, mint Isten jelenlétének további jeleire. A Pápa annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Sri Lankában tovább kell folytatni a vallások közötti párbeszédet, abban a szellemben, ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat nagy keleti vallásokkal kapcsolatos Nostra Aetate k. nyilatkozata meghatározza: „A katolikus egyház semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent…tisztelettel szemléli azokat az élet és magatartásformákat…amelyek tükrözik annak az Igazságnak a sugarát, aki megvilágosít minden embert.” A Pápa ezután hangsúlyozta, hogy Sri Lankában a katolikus egyháznak úgy kell hirdetnie Jézus Krisztust, az egyetlen üdvözítőt, hogy azt a más vallásúak ne úgy érzékeljék, mint támadást saját meggyőződésük ellen, hanem mint lehetőséget arra, hogy a lelkiismereteket megvilágítsák a Jézus Krisztusban kinyilatkozatott igazsággal. Ugyanakkor a Szentatya helyeselte, hogy a püspökök a nyilvánosság előtt is szót emelnek a vallásszabadság érdekében, arra bátorítva őket, hogy működjenek együtt más vallási vezetőkkel a vallásszabadság alapvető jogának biztosítása érdekében. A Pápa szomorúsággal szólt a közelmúltban pusztító polgárháború tragikus következményeiről, a 20 éven keresztül tartó terrorról és a még ma is nagyon bizonytalan fegyverszünetről. A püspökök sokat tettek a béke érdekében folyó megegyezések során és arra kérte a Pápa őket, hogy továbbra is tegyenek tanúságot a béke ügye mellett. Sri Lankában az egyház nagyon fiatal – a lakosság egyharmadát 15 éven aluliak alkotják – és ez nagy reménységet jelent a jövő számára. A fiatalok nagy számára való tekintettel fontos az iskolai vallásoktatás, hasonlóképpen a püspökök őrködjenek azon, hogy a szemináriumokban megfelelő spirituális és teológiai képzésben részesüljenek a leendő papok. Befejezésül a Szentatya az Emmauszi tanítványok jelenetét helyezte a Sri Lanka-i püspökök elé, akiket nemrég szeretett elődje is felidézett ebben az Eucharisztiának szentelt évben. Az emmauszi úton maga Krisztus haladt tanítványaival, felnyitotta szemüket, megújította bennük a reményt és felfedte magát a kenyértörésben. „Jézus benneteket is elkísér” – mondta befejezésül a Pápa. Bízzatok benne, nyissátok meg szíveteket előtte és kérjétek az egész világ egyházával együtt: Mane nobiscum Domine, maradj velünk Urunk.”