XVI. Benedek pápa katekézisében hálát adott Istennek eddigi péteri szolgálatáért

A mai általános kihallgatás kezdetén, amely Húsvét örömteli légkörében zajlik, szeretném veletek együtt megköszönni az Úrnak, hogy, miután éppen egy évvel ezelőtt meghívott arra, hogy mint Péter apostol utóda szolgáljam az egyházat, továbbra is támogat nélkülözhetetlen segítségével. Milyen gyorsan múlik az idő! Már eltelt egy év azóta, hogy számomra váratlanul és meglepetésszerűen, a konklávéra összegyűlt bíborosok személyemet választották meg, Isten szolgája, szeretett II. János Pál pápánk utódául. Meghatottan emlékezem vissza arra az első hatásra, ami akkor ért, amikor közvetlenül megválasztásom után megjelentem a Bazilika középső erkélyén, és köszöntöttem az itt, a Szent Péter téren összegyűlt híveket. Mély nyomot hagyott emlékezetemben és szívemben az a találkozás, amelyet annyi más követett, és amely lehetővé tette számomra, hogy megtapasztaljam, mennyire igaz az, amit péteri szolgálatom gyakorlatának ünnepélyes megkezdésekor mondtam: „Élénken érzem annak a tudatát, hogy nem egyedül kell hordoznom azt, amit a valóságban soha nem tudnék egyedül hordozni”. Pótolhatatlan támaszt jelent számomra Isten és a szentek mennyei oltalma, vigaszt nyújt a ti közelségetek, kedves barátaim, akik nem vonjátok meg tőlem türelmetek és szeretetek ajándékát. Igaz szívből köszönöm mindazoknak, akik különféle módon mellém állnak, közelről, vagy távolról, lélekben szeretetükkel és imájukkal követnek. Mindnyájatoktól azt kérem, hogy továbbra is támogassatok, imádkozzatok Istenhez, hogy egyháza szelíd és határozott pásztora lehessek.
János evangelista elbeszélése szerint Jézus, éppen feltámadása után arra hívta meg Pétert, hogy vegye gondozásába nyáját. Ki képzelhette volna el akkor emberileg azt a fejlődést, amely az évszázadok során az Úr tanítványainak kis csoportját megjelölte?
Péter, az apostolokkal és utódaikkal együtt, előbb Jeruzsálemben, majd azt követően a föld végső határaiig, elterjesztették az evangéliumi üzenetet, amelynek alapvető és elválaszthatatlan középpontja a húsvéti Misztérium: Krisztus kínszenvedése, halála és feltámadása. Az egyház ezt a misztériumot Húsvétkor ünnepli, és az azt követő napokban továbbra is megéli az örömteli légkört, alleluját énekel afelett, hogy Krisztus legyőzte a rosszat és a halált – mondta a Pápa, majd idézte Nagy Szent Leót: „Húsvét ünneplése a naptár egy bizonyos időpontja szerint, arra az örökös ünnepre emlékeztet bennünket, amely minden emberi időt felülmúl.”
Ezeknek a napoknak az öröme kiterjed az egész liturgikus évre, és különösen megújul vasárnap, azon a napon, amely az Úr feltámadására emlékezik. Ezen a napon, mint minden hét „kis Húsvétján”, a szentmisére összegyűlt hívek a Credóban megvallják, hogy Jézus feltámadt a harmadik napon, hozzátéve, hogy várjuk „a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet”. Ez azt jelenti, hogy Jézus halálának és feltámadásának eseménye hitünk középpontja, és az egyház erre az üzenetre alapszik és ennek alapján növekedik. Az evangéliumi elbeszélések, amelyek a Feltámadt Krisztus megjelenéseiről szólnak, általában azzal a felhívással zárulnak, hogy küzdjünk le minden bizonytalanságot, hogy hirdessük: Jézus, a halálon túl, az örökké élő, új élet forrása mindazok számára, akik hisznek. Ez történik például Mária Magdolna esetében, aki, látván a nyitott és üres sírt, attól fél, hogy elvitték az Úr testét. Az Úr ekkor nevén szólítja és ebben a pillanatban mély változás jön létre Mária Magdolnában: elkeseredése és eltévelyedése örömmé és lelkesedéssé alakul át. Azonnal az Apostolokhoz megy és így szól: „Láttam az Urat”. Aki tehát találkozik a feltámadt Jézussal, belsőleg átalakul: nem lehet látni a Feltámadt Krisztust, anélkül, hogy ne hinnénk benne. A hit a feltámadt Krisztussal való személyes találkozásból születik, a bátorság és szabadság lendületével arra ösztönöz, hogy odakiáltsuk a világnak: „Jézus feltámadt és örökké él”. Ez az Úr tanítványainak feladata minden korban és napjainkban is: „Ha tehát föltámadtatok Krisztussal,..ami odafönn van, azzal törődjetek, ne a földiekkel.” Ez nem azt jelenti, hogy elidegenedünk mindennapi elkötelezettségeinktől, hogy nem érdekelnek bennünket a földi valóságok, hanem azt jelenti, hogy minden emberi tevékenységet a természetfeletti távlatában újítunk meg, örömmel hirdetjük az örökké élő Jézus feltámadását, és tanúskodunk róla.
Isten, egyszülött Fia Húsvétjában maradéktalanul kinyilatkoztatja önmagát, győzelmes erejét a halál felett, a szentháromságos Szeretet erejét. Szűz Mária, aki mély belső kötelékkel kapcsolódott Fia kínszenvedéséhez, halálához és feltámadásához és a Kereszt tövében minden hívő Anyjává lett, segítsen bennünket, hogy megértsük ezt a szeretetmisztériumot, amely megváltoztatja a szíveket. Mária eszközölje ki számunkra, hogy maradéktalanul megízleljük a húsvéti örömet, hogy azt azután átadhassuk a harmadik évezred embereinek – fejezte be szerda délelőtti katekézisét XVI. Benedek pápa az általános kihallgatáson.