A czestochowai Fekete Madonna szentélyében a Pápa találkozott a szerzetesek, szeminaristák és az egyházi mozgalmak képviselőivel

XVI. Benedek pápa pénteken este fél hatkor érkezett meg Lengyelország és a környező országok leghíresebb búcsújáró helyére Czestohowában, a lengyel hitélet és hazafias lelkület jelkép értékű helyére. A szentély, amelyet évente 4 millió zarándok látogat meg, a magyar pálosok nevéhez fűződik, akik 1382-ben alapítottak itt kolostort. A pápa helikopteren érkezett meg Varsóból jövet, majd fekete BMW-n folytatta útját a szentélyhez, ahol 200 ezer hívő gyűlt össze és ünnepelte a római pápát. A szentélyben tartott májusi litánia során a pálos szerzetesek legfőbb elöljárója köszöntötte a Szentatyát, aki térden állva imát mondott a Fekete Madonna csodatévő kegyképe előtt, majd beszédet intézett 700 személyhez, a férfi és női szerzetesrendek, szeminaristák és az új egyházi mozgalmak képviselőihez. 2005. április 1-én, egy nappal halála előtt II. János Pál pápa megáldotta azt az aranykoronát, amely jelenleg a Jasna Góra-i kegyképet díszíti. Ezt volt az utolsó gesztusa annak az embernek, aki egész életét a Szűz Mária kezébe helyezte, amint pápai jelmondata is hirdeti: „Totus tuus ego sum – Egészen a Tiéd vagyok Mária.”
XVI. Benedek pápa beszédében ezt a találkozást ahhoz hasonlította, amikor Mária és az Apostolok együtt imádkoztak az Utolsó Vacsora termében. „Mária vezeti ezt a mai elmélkedést, Ő tanít meg bennünket arra, hogyan imádkozzunk, Ő mutatja, hogyan nyissuk ki elménket és szívünket a Szentlélek hatalma előtt” – mondta beszédében a Pápa, melynek első sorait ő maga olvasta fel lengyelül. „Mária volt Péter és az Apostolok támasza az Utolsó Vacsora termében és ma ő támogatja az én hitemet és a tiéteket is.” A hit ugyanis olyan, mintha érintkeznénk Isten misztériumával, mert hinni azt jelenti, hogy ráhagyatkozunk az élő Isten szavának igazságára. A hit ajándék, melyet a keresztségben kaptunk, a hiten keresztül még a teológiai fogalmak felé is megnyílik az út és megérinthetjük az élő Istent. Nekünk nagy igyekezettel gondoznunk kell saját hitünket, ha azt akarjuk, hogy valóban átjárja magatartásunkat, gondolatainkat, cselekedeteinket és szándékainkat. A hitnek nemcsak érzelmeinkben és vallási élményeikben van helye, hanem elsősorban tetteinkben, mindennapi munkánkban, az önmagunkkal vívott küzdelemben, a közösségi életben és az apostolkodásban.
Az utolsó vacsora termében összegyűlt tanítványok nem tudták, hogy mi vár rájuk, aggódtak a jövő miatt. Mária, aki hitt abban, hogy beteljesedik, amit az Úr mondott, a hitben való állhatatosságra tanította az apostolokat. Egész lényével meggyőzte Jézus tanítványait arról, hogy a Szentlélek jól ismerte az utat, amelyen vezetni akarta őket. Ezért tehát bizalmukat Istenbe helyezhették és önmagukat fenntartás nélkül Jézusnak, ajándékozhatták.
„Sokan közületek, akik itt most jelen vannak, felismerték a Szentléleknek ezt a titokzatos hívását és szívük egész melegével válaszoltak rá” – mondta a Pápa a szentélyben egybegyűlt szerzeteseknek és szeminaristáknak. Nem ti kerestétek őt, hanem Ő hívott meg benneteket. A szerzetesei fogadalomtétel vagy ígéret pillanatában a hit elvezetett benneteket a Jézus Szíve misztériumával való teljes odaadásra és a benne rejlő kincsek felfedezésére. Akkor lemondtatok jó dolgokról, pl. arról, hogy családot alapítsatok, és anyagi javakat gyűjtsetek, hogy így szabadon és fenntartások nélkül Krisztusnak és az Ő országának ajándékozzátok életeteket. A Szentatya arra buzdította a szerzeteseket és szerzetesnőket, hogy ne tévesszék szem elől a kezdeti lelkesedést, engedjék, hogy Mária vezesse őket a mindig teljesebb önátadásra.
A szeminaristákhoz intézve szavait a Pápa Máriára, az Ő „igenjére” emlékezett, a rejtettség hosszú éveire, miközben nevelte Jézust, a kánai menyegzőre, amikor kérte tőle az első jeleket és a kálváriára, amikor a kereszt tövéből szemlélte Fiát. Mária apránként Jézustól tanulta meg, hogy mit kell tennie. „Életetek és papi szolgálatotok során Mária segítségével tanuljatok ti is Jézustól”- hangzott a Pápa buzdítása. Őt nézzétek, Ő alakítson át benneteket, hogy majd egy napon, a papi szolgálatot során meg tudjátok mutatni Őt azoknak, akik közelednek hozzátok. Amikor kezetekbe veszitek Jézus eukarisztikus testét, emlékezzetek arra az ámulatra és imádásra, amely Mária hitét jellemezte. Ne féljetek a feladatoktól és a beláthatatlan jövőtől. A világnak és az egyháznak szüksége van szent papokra.
Az új egyházi mozgalmak képviselőinek a Pápa azt mondta, hogy küldetésük az egyház hitéből és a Szentlélek gazdagságából született meg, majd kifejezte azt a jókívánságát, hogy legyenek minél többen és szolgálják Isten országának ügyét a mai világban. „Higgyetek Isten kegyelmében, amely elkísér benneteket és vigyétek el az egyház élő szövetébe, főként oda, ahová nem jut el pap, szerzetes vagy szerzetesnő. Az evangéliumi bölcsességnek érett és nem pedig gyermeteg és nem agresszív módon kell eljutnia a kultúra, a munka, a média, a politika, a család és a társadalom világába. Mária szívének tükrében szemléljétek önmagatokat és járjatok az ő iskolájába. A Szentatya végül első enciklikája szavai nyomán azt hangsúlyozta, hogy az Isten szeretet és ez a legnagyobb Istenre vonatkozó igazság.