Az ír főpásztorokhoz intézett beszédében a Szentatya utalt hazájuk történelmére. Az
írek számtalan nemzedéke tett folytonos tanúságot Krisztus és a Szentszék iránti hűségéről,
és ez a tanúságtétel mélyen áthatja az ír történelmet és kultúrát. „Mindnyájan tudatában
vagyunk annak, hogy Írország rendkívüli módon járult hozzá az egyház életéhez, hithirdetői
nagy bátorsággal vitték el az evangéliumi jó hírt az ország határain túl. Napjaink
is számos új alkalmat nyújtanak arra, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról Írországban.
Több évszázados kivándorlás után, amely olyan sok család kényszerű szétválasztását
jelentette, most maga Írország tapasztalja meg más népek bevándorlását. A pápa utalt
a hagyományos ír vendégszeretetre, majd arra buzdította a főpásztorokat, hogy a világi,
materialista kultúrával állítsák szembe a valódi megelégedettséget és örömet, amely
Krisztus követéséből és parancsainak megtartásából fakad. Gyakran félre értik azt
a tényt, hogy az egyház a mai kultúrával ellentétes irányban halad. Bár erősen fel
kell emelnünk szavunkat a bennünket fenyegető rossz ellen, helyre kell igazítanunk
azt a nézetet, miszerint a katolicizmus mindössze „tiltások gyűjteménye”. Szükség
van helyes katekézisre, a szívek képzésére – mondta a Szentatya, utalva rá, hogy Írország
jól kiépített katolikus iskolahálózattal rendelkezik, számos szerzetes és világi tanár
komolyan elkötelezte magát a fiatalok nevelésében. Továbbra is bátorítsák őket, meggyőződve
arról, hogy hitoktatói munkájuk a Katolikus Egyház Katekizmusán, valamint a Kompendiumon
alapul. Kerülni kell a katolikus tanítás felületes bemutatását, mert csak a hit teljessége
közvetíti az evangélium felszabadító erejét. A Pápa szólt arról, hogy az ír püspököknek
az utóbbi években szembe kellett nézniük a kiskorúakat érintő szexuális visszaélések
szívet szorító eseteivel. Még nagyobb tragédiáról van szó, amennyiben az elkövetők
egyházi személyek. Az ehhez hasonló esetek mélyen szántó sebeket okoznak, ezért ezek
begyógyítása, a bizalom helyreállítása sürgető feladat. A főpásztorok állapítsák meg,
hogy valójában mi is történt a múltban, és tegyék meg a szükséges lépéseket, hogy
megakadályozzák ezeknek az eseteknek az újabb előfordulását. Mindenekelőtt gyógyítsák
be azoknak az áldozatoknak a sebeit, akikkel ez a rettenetes bűntény megtörtént. Az
írországi papok és szerzetesek nagy többségének önzetlen munkáját nem homályosíthatják
el egyes testvéreik törvényszegése. Az utóbbi években jelentősen csökkent a hivatások
száma Írországban, ezért a Pápa örömmel vette tudomásul, hogy számos egyházmegyében
bevezették a hivatásokért való csöndes ima gyakorlatát a Legszentebb Oltáriszentség
előtt. Bár egyes körökben divatjamúlt a keresztény elkötelezettség, fennáll a spirituális
éhség jelensége, és sokan vannak, akik nagylelkűen kívánják szolgálni testvéreiket
a fiatalok körében. A Pápa végül azért imádkozott, hogy Írországban minden keresztény
felekezet képviselőinek közös erőfeszítése nyomán létrejöjjön egy olyan társadalom,
amelyet a kiengesztelődés, a kölcsönös tisztelet és a közjó érdekében megvalósuló
együttműködés jellemez.