„Kereszténység és a kultúrák válsága” – megjelent George Weigel új könyve Joseph Ratzinger
bíboros erre vonatkozó gondolatairól
Joseph Ratzinger bíboros pápává választása előtt is sokat foglalkozott a hit és az
értelem közötti kapcsolattal, valamint vizsgálta e kapcsolat összeomlásának kulturális
következményeit. Ezekről alkotott gondolatait gyűjtötte össze George Weigel, a washingtoni
Etika és Közérdek Központ professzora új könyvében. November 20-án a „Relativizmus
és a kultúrák válsága XVI. Benedek pápa írásaiban” elnevezésű konferencián vitatták
meg a könyv legfőbb témáit. Weigel könyvében megállapítja, hogy vajon miért jelent
valós veszélyt a világ számára a nem ész érvekre alapozott hit és az emberi értelembe
vetett bizalom elvesztése. Négy fontosabb gondolatot emelt ki könyvéből. Ratzinger
bíboros megállapításai közül elsőként azt hangsúlyozta, hogy olyan világban élünk,
amelyben veszélyes egyensúlyhiány uralkodik a Nyugat technológiai képességei és erkölcsi
elvei között. Weigel továbbá kiemelte Ratzinger bíboros állítását, miszerint az erkölcsi
és a politikai kiábrándultsága, amelyet napjainkban Európa nagy részében tapasztalunk,
következménye annak, hogy a kontinens megveti keresztény gyökereit és civilizációját.
A harmadik megállapítás szerint Európa keresztény gyökereitől való elfordulása
annak az európai civilizációnak az elvetését jelenti, amely Jeruzsálem, Athén és Róma
gyümölcsöző kölcsönhatására épül. Weigel negyedszer Ratzinger bíborosnak annak
az állítására mutat rá, hogy az Istenről, mint „Logoszról” kialakult keresztény felfogás
hozzájárult a nyugati civilizáció alakításához. Ennek mai átgondolása elősegítené
Nyugaton az emberi értelem megítélésének helyreállítását. George Weigel megállapította:
Ha az emberek elfelejtették, hogy a dolgok igazságáról maguk gondolkodjanak, az valószínűleg
összefügg azzal, hogy Európában elfeledkeztek Istenről. Alekszandr Szolzsenyicin ezt
tartja a 20. századi civilizációs problémák forrásának – hangsúlyozta. Az amerikai
professzor végül a konferencián felvetette, hogy a következőképpen kellene megfordítani
a felvilágosodás alapigazságát: „Ha valakinek nem sikerül megtalálni az utat Isten
létezésének elfogadásához, mégis meg kellene próbálnia úgy élni, mintha Isten valóban
létezne.”