XVI. Benedek pápa beszéde Isztambulban, a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátus Szent György templomában

A konstantinápolyi egyház védőszentje, Szent András apostol ünnepének szent liturgiája az ősegyház és az Apostolok korára vezet vissza bennünket – kezdte beszédét a Szentatya. Itt a Szent György patriarkális templomban Péter és András utóda találkozásában ismét megtapasztaljuk a két testvér, Simon Péter és András meghívását és közösségét és ez a testvéri találkozó kidomborítja a római egyház és a konstantinápolyi egyház kiváltságos kapcsolatát. XVI. Benedek pápa örömmel idézte fel a két testvér egyház kapcsolatainak fejlődését az utóbbi évtizedekben, amelyet 1964-ben VI. Pál pápa és I. Athenagórász pátriárka emlékezetes jeruzsálemi találkozása indított el. „1965. december 7-én a II. Vatikáni Zsinat záróülésének előestéjén elődeink – mondta a Pápa – egyedülálló és feledhetetlen lépést tettek meg … eltávolították az egyház emlékezetéből az 1054-es tragikus kiközösítést és ezzel döntő változás kezdődött meg a két egyház kapcsolatában. Azóta nagyon sok jelentős lépés történt a kölcsönös közeledésben, amelyből a Pápa kiemelte II. János Pál 1979-es konstantinápolyi látogatását és Bartolomaiosz pátriárka római látogatásait. „Biztosítalak benneteket – hangsúlyozta a Pápa -, hogy a katolikus egyház készen áll mindannak megtételére, hogy felülkerekedjünk az akadályokon és ortodox testvéreinkkel közösen keressük e célból a lelkipásztori együttműködés minél hatékonyabb eszközeit.” A két testvér, Péter és András halászok voltak. Jézus meghívta őket arra, hogy emberhalászok legyenek és a többi Apostollal elküldte őket, hogy tegyenek tanítványává minden népet. A szent testvérekre bízott küldetés még nagyon távol áll attól, hogy megvalósuljon. Ellenkezőleg ma még sürgetőbb és fontosabb feladat, amely nemcsak azokra a kultúrákra vonatkozik, amelyeket csak felületesen érintett meg az evangéliumi üzenet, hanem a keresztény hagyományban mélyen gyökerező európai kultúrákra is. A szekularizáció ugyanis meggyöngíti, sőt olykor vissza is utasítja a kereszténységet. A valós helyzettel szemben arra szól hívatásunk, hogy a többi keresztény közösséggel karöltve újítsuk meg Európa tudatát saját keresztény gyökereit, hagyományait és értékeit illetően. Ehhez a missziós küldetéshez tartozik a katolikus és az ortodox egyház közötti kötelékek megerősítése – hangsúlyozta a Szentatya. A keresztények közötti megosztottság botrány a világ szemében és akadálya az evangélium hirdetésének. Csak a keresztények testvéri közösségén keresztül lehet hirdetni Isten szeretetét minden ember iránt. Simon Péter és András meghívása arra szólt, hogy legyenek emberhalászok, ám a két testvér számára ez eltérő formában valósult meg. Emberi törékenysége ellenére Simon a Péter, kőszikla nevet kapta és reá épült fel az egyház. Életútja Jeruzsálemből Antióchián át Rómába vezetett és ebből a városból gyakorolta egyetemes felelősségét. Péter és utódainak egyetemes szolgálata sajnálatos módon eltérő nézetekhez vezetett, amelyet remélhetőleg felülmúlhatunk a nemrég újra elkezdett teológiai párbeszéden keresztül – mondta a Szentatya, majd megismételte előde, II. János Pál pápa felhívását arra, hogy kezdjenek párbeszédet arról, miként lehetne a péteri szolgálatot ma úgy gyakorolni és a szeretet párbeszédét úgy megvalósítani, hogy az elfogadható legyen mindkét fél számára. Péter testvére, András is magas megbízatást kapott az Úrtól. Mivel András beszélt görögül Fülöppel együtt a Jézust kereső görögökhöz kapta megbízatását. A hagyomány szerint nemcsak Kis-Ázsiában, hanem a Fekete-tenger déli partvidékén, tehát éppen ezen a területen és Görögországban is hirdette az evangéliumot, ahol a hagyomány szerint Mestere példájára vértanúságot szenvedett, azon a ferde kereszten, amelyet ma Szent András keresztjeként tisztelünk. András apostol az őskereszténység és a görög kultúra közötti találkozást képviseli, amely különösen Kis-Ázsiában a kappadóciai nagy egyházatyáknak köszönhetően valósulhatott meg, akik oly nagy mértékben gazdagították a liturgiát, a teológiát, a lelkiséget a Keleti és a Nyugati egyházban egyaránt. Mélységesen hálásak vagyunk azért az örökségért, amely a keresztény üzenet és a hellén kultúra gyümölcsöző találkozásából fakadt és amely állandó hatást gyakorolt Kelet és Nyugat egyházára egyaránt. A történelem során a római és a konstantinápolyi egyház többször megtapasztalta a földben elhalt mag tanítását. A két egyház együtt tisztel több szent vértanút, akiknek kiontott véréből– Tertulliánusz szavai szerint – új keresztények magva sarjad. Velük együtt osztozunk a reménységben – mondta végül angol nyelvű beszédében a Pápa – amely arra kötelezi az egyházat, hogy folytassa zarándokútját a világ üldözései és Isten vigasztalása közepette. Az elmúlt évszázad is láthatta a hit bátor tanúit Keleten és Nyugaton egyaránt és mai is vannak a világ minden részén. A Szentatya végül utalt még arra, hogy a szent liturgiát Aranyszájú Szent János rítusa szerint végezték, amely során titokzatosan jelen valóvá vált Jézus Krisztus halála és feltámadása. A katolikusok és az ortodoxok közösen vallják a Jézus megváltó halálába vetett hitet és a feltámadt Krisztus reményét. Bárcsak egy napon ugyanannál az oltárnál együtt ünnepelhetnénk ezt a titkot. Legyen ez a mostani találkozás a teljes egység ajándékának elővételezése. Isten Lelke kísérjen el bennünket ezen az úton.