Európa jövőjéről tárgyaltak az Unió Püspöki Konferenciáinak püspökei Brüsszelben
Az Európai Unió Püspöki
Konferenciáinak Bizottsága március 5-től 7-ig tartotta tavaszi plenáris ülését a következő
témáról: „Az emberi méltóság tiszteletben tartása és a teremtett világ megőrzése –
a közjó megtestesülése az EU politikájában a XXI. században”. A COMECE találkozóján
részt vett a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott Cserháti Ferenc
esztergom-budapesti segédpüspök, a bizottság tagja. Műsorunkban a főpásztor beszámolt
a brüsszeli összejövetelről.
Európa jövőjéről tárgyaltak az Unió Püspöki Konferenciáinak
püspökei (COMECE) Brüsszelben, március 5. és 7. között.
A Lisszaboni szerződést
követően felélénkült az Európai Unió bizottságainak tevékenysége. Az Unió tagállamainak
többsége elismerte Koszovó függetlenségét, új megegyezések születtek a környezetvédelemmel,
a klímaváltozással kapcsolatban, komoly erőfeszítéseket tesznek a kultúrák közötti
párbeszéd fokozására.
Ezek az események Főpásztoraink figyelmét sem kerülték
el. Ezért az Európai Unió Püspöki Konferenciáinak képviselői március 5. és 7. között
Brüsszelben megtartották tavaszi közgyűlésüket, amelyen párbeszédet folytattak az
Unió különféle bizottságainak több jeles képviselőjével, illetve vezetőjével. A tanácskozásokon
mindvégig részt vett az Európai Unióhoz kirendelt brüsszeli apostoli nuncius is. A
Lisszabanoni szerződést követően Főpásztoraink elsősorban tájékozódni kívántak az
új európai elképzelésekről, és főleg az emberi jogok betartásáról és a teremtett világ
egészséges megőrzéséről folytattak eszmecserét az Unió képviselőivel.
Ezek
a témák természetesen túlmutatnak a napi politika eseményein, és összhangban állnak
annak a kutatócsoportnak a munkájával, amely az Európai Unió jövőjével, jövőbeli működésével,
lényegével, küldetésével foglalkozik, a viszonylag kis csoport élén olyan szakemberekkel,
mint a korábbi spanyol miniszterelnök, Filipe Gonzales, vagy Lettország miniszterelnöke
Vike Freiberga, illetve Jorma Ollila, finn vállalkozó.
Az Egyház és az Európai
Unió közötti állandó párbeszéd által, püspökeink sajátos küldetésük és felelősségük
tudatában segíteni akarják a felelős politikusok minden olyan törekvését, amely az
Európai Unió minden polgárának jólétét szolgálja.
Tavaszi közgyűlésükön az
Európai Unió Püspöki Konferenciáinak képviselői felhívták a figyelmet arra, hogy az
Unióban nem elég csupán minden ember szabadságát és jólétét biztosítani, hanem mindemellett
szem előtt kell tartani az egész ember, a teljes ember igényeit is. A szabadság, a
gazdagság, a jólét mellet gondoskodni kell az ember lelki szükségleteiről, lelki jólétéről,
és ehhez megfelelő struktúrák is kellenek. Az eddigi európai politikát felül kell,
hogy múlja az ún. európai metapolitika, amely tulajdonképpen minden politikai cselekvés
értékalapját jelenti: a társadalmi élet lelki dimenzióját, a társadalmi élet mozgató
életrendjét. Az Egyesült Európában még mindig nem alakult ki egy egységes vélemény
arról, hogy tulajdonképpen mit is akarunk az egész Európai Unióval, hová törekszünk,
mi a célunk. Egyáltalán mire jó az Európai Unió?
Abban a legtöbben egyetértenek,
hogy az Európai Unió célja nem merülhet ki csupán a központi kormányzásban, a gazdasági
jólét állandó fokozásában vagy a javak egyre nagyobb méretű birtoklásában, főleg ha
a javak birtoklása egyre inkább csak egy kis csoport kiváltságává válik. Az Európai
Unióban újra szükségünk van Schuman, Adenauer és De Gasperi szellemi örökségére,
természetesen az emberi méltóság tiszteletben tartására, Isten teremtett világának
megőrzésére, a fokozódó igazságosságra, szolidaritásra, szubszidiaritásra, de az európai
jólét ezen leegyszerűsített princípiumait mindenképpen tovább kell elemeznünk a „tanítás
és nevelés”, „a kutatás és a technológia”, „a munka világa és a klímavédelem” viszonylatában
is.
XVI. Benedek pápa röviden ezt így fogalmazta meg „A Názáreti Jézus” című
könyvében: „Semmi sem lehet helyes, ha Istennel nem a helyes rend viszonyában állunk”
(122. o). A három napos konferencia témáiról, előadásairól e helyen természetesen
csak vázlatosan, címszavakban lehet beszámolni; legfeljebb érzékeltetni lehet, hogy
miről is esett szó.
Sok időt szenteltünk az ember méltóságának a munka világában.
A munkahely az önmegvalósítás legfontosabb színhelye. Egyformán isteni feladat az
alkotás és a munkavédelem. Szó volt a család védelméről, de a nevelés és az egyetemi
képzés hiányosságairól is. Egyetemeink hova tovább bevásárló központtá válnak, ahol
a fiatalok, megfelelő összeg ellenében, illetékességet szereznek arra, hogy később
bizonyos munkát vállalhassanak, ahelyett hogy az „universitas” szellemében emberi
nevelést is nyernének. Mind a munkahellyel, mind az egyetemi kiképzéssel kapcsolatban
nagy gond a flexibilitás, az állandó továbbképzés, átképzés igénye, ami a jövőben
csak fokozódik. Ennek megfelelően divatossá vált a „flexicurité” elve, ami a flexibilitás
mellett, fokozni akarja a munkavállaló, a tanuló biztonságát is.
Nagy gond
a Klímaváltozás, amellyel kapcsolatban Franz Fischler, egykori agrár-komisszár uniós
bizottsága a COMECE-vel közös dokumentum kidolgozásán fáradozik, amelyben aztán főleg
a vallási megfontolások, a keresztények felelőssége és életstílusa, politikai és szociális
magatartása, a józanság és mértékletesség nyerne kifejezést.
Püspökeink igyekezetét
a brüsszeli tavaszi konferencián jól tükrözi a francia miniszterelnök – Nicolas Sárközy
egyik kijelentése: „Azt állítani, hogy Európa keresztény gyökerekkel rendelkezik,
csak az egészséges emberi gondolkodás megnyilvánulása. De ezt nem állítani annyi,
mint a történelmi valóságnak hátat fordítani”. Püspökeink ezen mégis túlmutatnak:
Krisztus evangéliumát hirdetik az evilági hatalmasságoknak és törvényhozóknak az Európai
Unió hatalmi központjában, és - minden ember szabadságán és jólétén túl követelik
az egész, a teljes, a test-lélek ember el-idegeníthetetlen jogait.