Nagypénteki igeliturgia a Szent Péter bazilikában

Nagypénteken délután öt órakor kezdődött az ünnepi igeliturgia a Szent Péter bazilikában, amellyel Urunk kínszenvedésére és kereszthalálára emlékezünk. Nagypénteken nincs szentmise a templomokban, mert ezen a napon maga Jézus az örök főpap mutatja be áldozatát. A zsinat előtti időszakban a nagypénteki szertartást csonka misének nevezték, ám ma már e nem pontos kifejezés helyett, igeliturgiáról beszélünk, amely során az előző napi mise szentostyájával történik az áldoztatás.

A Szentatya a körmenettel teljes csöndben vonult be a bazilikába és az üres tabernákulum előtt arcra borulva imádkozott. Ezt követte az igeliturgia: az első olvasmány Izajás könyvéből, a szentlecke a Zsidókhoz írt levélből latinul hangzott el. János evangéliumából olvasták fel olaszul Jézus szenvedéstörténetét, passióját. A pápai szentmisék hagyománya szerint az egyetemes könyörgések különböző nyelveken hangzottak el.

Franciául imádkoztak az egyházért, angolul a Pápáért, lengyelül a megszentelt személyekért és minden hívőért, oroszul a keresztségre készülőkért, németül a keresztények egységéért, portugálul a zsidókért, filippino nyelven a nem keresztényekért, szuahéli nyelven a nem Isten hivőkért, arabul a polgári közösségek vezetőiért és végül a spanyolul mindazokért, akik különböző okok miatt szenvednek.

Az ünnepélyes nagypénteki liturgia második részében a jelenlévők a kereszt előtt hódoltak, hálájukat és imádatukat fejezték ki a megfeszített Krisztus iránt. Végül a hívek megáldoztak a nagycsütörtökön konszekrált kenyérrel. A szertartást a Szentatya könyörgése zárta le és a hívek csendben elhagyták a Szent Péter bazilikát. A hagyomány szerint a nagypénteki igeliturgián a homíliát a Pápai Ház prédikátora, Raniero Cantalamessa kapucinus tartotta. „Jézus köntöse varratlan volt” ez a gondolat állt a homília középpontjában.