P. Szentmártoni Mihály elmélkedése Pünkösdvasárnapra

A SZENTLÉLEK ELSŐ AJÁNDÉKA: A BŰNÖK BOCSÁNATA
(ApCsel 2, 1-11; 1Kor 12, 3b-7. 12-13; Jn 20, 19-23)

Pünkösd az Egyház legnagyobb ünnepeinek egyike. Pünkösd fémjelzi az Egyház kezdetét, mert ezen a napon, amikor az apostolok elteltek a Szentlélek erejével, megindult az Egyház megállíthatatlan történelmi menetelése. Ma mi vagyunk a Szentlélek ajándékainak hordozói, mi vagyunk a Szentlélek erejének örökösei. Ezért Pünkösd nem csak egy múlt eseményre való visszaemlékezés, hanem a Szentlélek jelenlétének és működésének állandó ünnepe.

Sok témáról elmélkedhetnénk Pünkösd napján, pl. az Egyház nagyságáról, melyet a Szentlélek vezet. Az Egyház kétezer éves történelme igazolja Jézus ígéretét, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Mennyi véres üldöztetést kellett elszenvednie, de mindegyikből megerősödve és megtisztultan került ki. Mesélik, hogy Voltaire egyszer azt találta mondani, hogy tizenkét halász kellett ahhoz, hogy létrejöjjön az Egyház, de egy ember elég lesz ahhoz, hogy lerombolja azt, mármint ő. Csakhogy elfelejtette, hogy a tizenkét halász mellett ott volt a Szentlélek is. Ezért nem kell félnünk a mai üldöztetésektől sem, mert ma is ugyanaz a Szentlélek őrzi az Egyházat, aki kétezer évvel ezelőtt útjára bocsátotta, hogy legyen a szeretet és a jóság tanúja.

Elmélkedhetnénk a Szentekről és az Egyház számtalan más hősies lelkű tanújáról, akik eltelve a Szentlélek erejével vitték az örömhírt a világ négy tájára. Minden hívő, aki becsületesen éli hitét a mindennapi élet forgatagában, a Szentlélek gyermeke. Ha nyitott szemmel figyeljük az Egyházat, akkor rácsodálkozhatunk a Szentlélek tartós jelenlétére.
Ezúttal mégis a Szentlélek egy különleges ajándékára szeretnénk felfigyelni: a bűnök bocsánatára. Ez volt Jézus első ajándéka Egyházának, ez a Szentlélek legnagyobb és örök értékű ajándéka minden hívő számára. Mert ha nincs bűnbocsánat, akkor minden hiábavaló lenne: Krisztus halála éppúgy mint a mi törekvésünk, hogy jók legyünk.

Sajnálatos, hogy sokan nem látják ennek az ajándéknak nagyságát, nem értékelik a bűnbocsánat szentségének fontosságát. Mert ha csak ezt az egy hitigazságot komolyan vennénk, akkor dalolva haladnánk az élet útján és szívesen megosztanánk örömünk titkát azokkal, akik nem hisznek Jézus Krisztusban: boldogságunk titka, hogy Isten megbocsátotta bűneinket. Ez pedig a szentgyónásban történik. Ahhoz, hogy megéljük az első tanítványok pünkösdi örömét, ismét fel kell fedeznünk a gyónás nagyságát és fontosságát lelki életünkben. Hasznos lesz felidéznünk néhány alapvető igazságot a gyónás szentségéről.

A Katolikus Egyház Katekizmusa kérdéssel kezdi a gyónás bemutatását: „Hogyan nevezik ezt a szentséget?”, majd így válaszol: Öt névvel is illetik:
„A megtérés szentségének nevezik, mivel szentségileg megvalósítja Jézus fölhívását a megtérésre, a visszatérést az Atyához, akitől az embert a bűn eltávolította”.
„A bűnbánat-tartás (penitencia) szentségének nevezik, mivel a bűnös keresztény ember megtérésének, bűnbánattartásának és elégtételadásának a személyes és egyházi folyamatát megszenteli”.
„A gyónás szentségének is nevezik, mert a bűnök bevallása, meggyónása a pap előtt e szentség lényegi összetevője. Ez a szentség nagyon mély értelemben «megvallás», Isten szentségének és a bűnös ember felé megmutatkozó irgalmasságának elismerése és dicsérete”.
„A bűnbocsánat szentségének is nevezik, mert a paptól adott szentségi feloldozás révén Isten a bűnbánót «bocsánatban és békében» részesíti”.
„A kiengesztelődés szentségének is nevezik, mert a bűnösnek megadja Isten szeretetét, aki kiengesztelődik: «Engesztelődjetek ki Istennel» (2Kor 5,20). Az, aki Isten irgalmas szeretetéből él, kész felelni az Úr felhívására: «Menj, előbb békülj ki felebarátoddal» (Mt 5,24)”.

Hogyan beszéljünk ma a gyónásról? Szeretnénk eszmefuttatásunkat azzal befejezni, amivel tulajdonképpen kezdeni kellett volna: Isten szeretetével. A gyónás alaptémája ugyanis elsősorban nem a bűn, hanem Isten szeretete. Aki nem döbbent rá arra, hogy Isten személy szerint szereti őt, akiben nem tudatosult, hogy Jézus őérte vált emberré és vállalta a kereszthalált, az nem képes felfogni a bűn komolyságát sem. Ha meg akarjuk érteni a gyónás lényegét, akkor a kereszténység alapüzenetéből kell kiindulnunk. Ez az alapüzenet pedig az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte el, aki tanúságot tett az Atya irántunk való feltétel nélküli szeretetéről. Ennek a szeretetnek legmegrendítőbb, legboldogítóbb és legszükségesebb kifejezése a bűnök megbocsátása. A gyónás tehát mindig személyes találkozás a minket feltétel nélkül szerető Istennel.