Isten szava a liturgiában – az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció tanulmányi értekezlete

Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció római székházában november 29-én tanulmányi értekezletet tartanak az „Isten Szava a liturgiában” témáról. A kezdeményezésben visszhangzik az októberi püspöki szinódus, amely mint ismeretes az „Isten szava az egyház életében és küldetésében” kérdéskörrel foglalkozott. A megbeszélés célja, hogy különböző szinteken elősegítse a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium és Dei Verbum konstitúciójára vonatkozó megfontolásokat. Az egybegyűlteket Francis Arinze bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa és Albert Malcolm Ranjit, a Kongregáció titkára köszönti. A bevezető előadást Albert Vanhoye bíboros, biblikus teológus tartja, a Szentírás és a Liturgia kapcsolatáról.

Francis Arinze bíboros, a tanulmányi értekezlet kapcsán interjút adott a Vatikáni Rádiónak.
Az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa mindenek előtt azt hangsúlyozta, hogy Isten igéjét méltóképpen kell hirdetni a liturgikus közösségben, főként a szentmiséken. Ez vonatkozik minden részletre, kezdve többek között azzal, hogy, aki olvas, annak kellőképpen kell felkészülnie, hogy nem önmagára kell összpontosítania, hanem arra, hogy a hivőközösség tudja követni a szöveget, vagyis, hogy egyedül Isten szava álljon a középpontban. Ami pedig a szentmisén résztvevő híveket illeti: hallgassák figyelmesen és elmélkedjék át mindazt, amit a templomban hallottak és lehetőleg otthon is forgassák a szentírás lapjait.

Arinze bíboros több más aprónak látszó, de mégis fontos mulasztás kijavítására hívta fel a figyelmet. Pl. arra, hogy a szentmise olvasmányait ne lapokról olvassák, hanem a liturgikus könyvből, hogy az olvasmányokat bevezető szövegek olyanok legyenek, amelyeket a pápa jóváhagyott. Ez igen fontos, mert a liturgia nem magán imádság, hanem az egész egyház nevében végzett közösségi ima. A szentbeszédek kérdése kapcsán az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa emlékeztet arra, ami elhangzott az októberi püspöki szinódus. A szinódusi atyák nagy fontosságot tulajdonítanak a homíliáknak és az a tény, hogy sokat foglalkoztak ezzel a kérdéssel annak a jele, hogy nincsenek megelégedve a színvonallal.

Már az előző, eukarisztiával foglalkozó püspöki szinódus is kérte, hogy állítsanak össze egy szentbeszéd tematikával kapcsolatos kézikönyvet, amely elősegíti, hogy a három éves ciklus során a katolikus tanítás minden fontos kérdését érintsék a homíliák. Olykor ugyanis prédikáló pap hajlik arra, hogy bizonyos kényes, nehéz témákat elkerüljön. Ám az evangéliumot engedmények nélkül, teljességében kell hirdetni. A legutóbbi szinódus során egyes főpásztorok pontosabb utalásokat kértek arra vonatkozóan, hogy milyen legyen az eszményi szentbeszéd. Ezt a munkát már a papképzés során el kellene kezdeni. Az a tény, hogy a püspökök különböző javaslatokat tettek a szinódusnak, annak a jele, hogy rendkívül nagy fontosságot tulajdonítanak a szentmiséken elhangzó prédikációnak – mondta végül a Vatikáni Rádiónak adott interjúban Francis Arinze bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa.