Isten szeretete nélkül a tudomány elveszíti humanitását” - XVI. Benedek pápa látogatása
a Szent Szív Katolikus Egyetem római székhelyén
A Szentatya csütörtökön délelőtt ellátogatott a Gemelli katolikus egyetemre és kórházba
abból az alkalomból, hogy most ünnepelték a Szent Szív Katolikus Egyetem orvosi kara
és kórháza alapításának 50. évfordulóját. A Rómában működő intézményt alapítójáról
Agostino Gemelli ferences atyáról nevezték el. Az egyetem tudós tanáraihoz, a kórház
dolgozóihoz és a betegekhez intézett beszédében a Szentatya a hit és a tudomány hasznos
együttműködéséről mondta el megfontolásait.
A Szentatya helikopteren érkezett
meg a Vatikántól nem nagy távolságban fekvő katolikus intézménybe. A ma délelőtti
volt az ötödik alkalom, hogy a pápa felkereste ezt a jelentős létesítményt. A Szentatyát
Angelo Scola milánói bíboros, Franco Anelli professzor, az egyetem rektora és számos
olasz politikai közméltóság fogadta és köszöntötte, köztük a parlament alsóházának
elnöke, a kormány több minisztere, valamint a római régió és tartomány vezetősége.
A másfél óráig tartó látogatás során a pápa beszédet mondott: Az egybegyűltek
sokaságának mindenek előtt azt hangsúlyozta, hogy mindenfajta kutatást és a betegápolást
a szeretetnek kell irányítania. A tudomány széles körökben elterjedt optimizmusával
szemben a gondolkodás válságának felhőjével is szembe kell néznünk. A mai kor embere
számtalan eszközzel rendelkezik, ám sokszor nincsenek valódi céljai. A relativizmus
és a leegyszerűsítés hálójában vergődve eltűnik a dolgok jelentése. A gondolkodás
meggyöngül, terjedőben van az etikai szegénység és homályba merülnek az értékszabályok.
Az Abszolút keresése – a quaerere Deum – amely egykor magában foglalta a profán tudományok
elmélyítésének igényét is és, amely az európai kultúra és fejlődés alapját képezte,
feledésbe merült. A tudományos kutatás és az értelem keresése egyetlen forrásból fakad,
abból a Logoszból, amely a teremtés művének kiindulópontja és amely a történelemnek
értelmet ad – szögezte le a pápa. Az alapvetően techno-praktikus gondolkodás káros
egyensúlytalanságot eredményez aközött, ami technikai szempontból lehetséges és aközött,
ami morálisan jó. Mindez pedig beláthatatlan következményekkel jár.
Fontos
tehát, hogy a kultúra ismét felismerje a transzcendens értékeket és megnyíljon Isten
keresésének. A pápa itt Szent Ágoston híres szavait idézte: „Magadnak teremtettél
minket Urunk és szívünk nyugtalan, amíg meg nem nyugszik Tebenned.” Azt is mondhatnánk,
hogy magából a tudományos kutatásból fakad az emberi szívben élő Isten iránti nosztalgia
és a tudomány embere végső elemzésben, ha öntudatlanul is, ahhoz az igazsághoz szeretne
eljutni, amely értelmet ad az életnek. De bármily szenvedélyes és kitartó is a kutatás,
az ember saját erejéből nem képes eljutni biztos kikötőbe, mert nem tudja eloszlatni
teljesen azt a furcsa félhomályt, amely az örök valóságok kérdésére rátelepedik.
A tudomány és a hit tehát kölcsönösen kiegészítik egymást. A teljességében megélt
kutatást a tudomány és a hit világítja meg és ebből a két védőszárnyból kap ösztönzést
és lendületet, anélkül, hogy elveszítené a helyes alázatot és saját korlátainak tudatát.
Ily módon Isten keresése termékennyé lesz az értelem számára, a kultúra és az igazi
humanizmus ösztönzője. A kutatás így nem áll meg a felszínen.
„Kedves barátaim,
hagyjátok, hogy mindig a magasból érkező tudomány vezessen benneteket, a hit által
megvilágított tudás, emlékezve arra, hogy a bölcsesség igényli a kutatás iránti szenvedélyt
és fáradozást” – mondta hallgatóinak a pápa. A kereszténység a hitet nem szűkíti
le az irracionális szférájára. A valóság eredetét és jelentését a teremtő Értelemnek
tulajdonítja, amely a megfeszített Istenben szeretetként nyilvánult meg és éppen a
hit útján járó ember képes csak arra, hogy a szenvedésben és a halálban felismerje
az igazi jóság és élet lehetőségét.
A szenvedőkkel való törődés így mindennapos
találkozássá lesz Krisztus arcával, az értelem és a szív gondoskodása Isten irgalmának
és a halál feletti győzelmének a jelévé válik. A katolikus egyetem és kórház semmivel
sem helyettesíthető feladata ebben az összefüggésben válik érthetővé. Olyan hely,
ahol a gyógykezelés nem foglalkozás, hanem hivatás, ahol az Irgalmas Szamaritánust
illeti az első hely és ahol az ember arca ugyanaz, mint a szenvedő Krisztus arca.
A Szentatya végül emlékeztetett a katolikus egyetem és a Szentszék közötti szoros
kapcsolatra és arra, hogy a katolikus orvosi kar olyan hely, ahol a transzcendens
humanizmus nem hangzatos szlogen, hanem a napi szolgálat megélt szabálya. Ezzel a
céllal hozták létre nemrég az élet védelmének szentelt új intézetet is. A Szentatya
végül az alapító Agostino Gemelli szavai nyomán így fogalmazott: a figyelem középpontjába
mindig az emberi személyt kell állítani, törékenységével és nagyságával együtt. A
Gemelli katolikus kórházban ápolt betegekre gondolva pedig azt mondta, hogy arcvonásaikban
visszatükröződik a szenvedő Krisztus arca.
(Alapítása óta, az elmúlt 5 évtizedben,
a római Orvosi Katolikus Egyetem 19 ezer orvosi diplomát, 10 ezer egészségügyi szakképesítő
diplomát osztott ki és 800-an szereztek kutatói doktorátust. Jelenleg az egyetemnek
5 ezer hallgatója van és 1300 már diplomás orvos végez felsőbb tanulmányokat. Ám a
számokon túlmenően a minőség a Gemelli egyetem és kórház legfőbb érdeme). Megjegyezzük
még, hogy II. János Pál pápa a Gemelli kórházat „Harmadik Vatikánnak” nevezte, mivel
több alkalommal gyógykezelték itt és 1981. május 13-án a merénylet után Isten segítségével
a kórház orvosai mentették meg életét.)