Európai Horizontok - A keresztény rádiók Európában
Romilda Ferrauto,
a Vatikáni Rádió francia programjának felelős szerkesztője felteszi a kérdést: a keresztény
rádióknak van-e még helyük a mai Európában, abban a média-örvényben, amit a közösségi
hálók és az internet rendkívüli fejlődése okozott? A kérdés jogos, a Keresztény Rádiók
Európai Konferenciájának (CERC) tagjai jól tudják ezt. Az 1994-ben megalapított konferencia
évente január 24-én tartja napját, Szalézi Szent Ferenc, az újságírók védőszentje
ünnepén.
Egy olyan országban, mint Franciaország, ahol a közvéleménykutatások
nagy számokkal alátámasztva rendszeresen bejelentik, hogy az elkereszténytelenedés
immár elkerülhetetlen, és ahol a hívők, akik úgy érzik, hogy háttérbe szorítják, vagy
nem veszik figyelembe őket, ízlésüknek megfelelően egyéb fórumokat választanak, ahol
véleményüket kicserélhetik hasonló gondolkodású társaikkal, a keresztény rádiók olykor
úgy érezhetik, hogy elveszítették tekintélyüket a gondolatok állandó körforgásának
rendszerében.
Természetesen legfőbb gondjuk nem az, hogy elnyerjék mindenki
tetszését, hanem az, hogy az emberek életére keresztény pillantást vessenek. De hogyan
juttassák kifejezésre sajátosságukat és hogyan törekedjenek arra, hogy evangelizáló
eszköz legyenek egy olyan világban, amelyet a szuper-konkurencia jellemez, amely mindenkit
azzal az illúzióval ámít el, hogy hozzájuthat ugyanazokhoz az ismeretekhez, azzal
az ígérettel, hogy „a világ nyitottabb lesz és részei egyre nagyobb összeköttetésben
vannak a megosztás hatalmának köszönhetően”? Nem könnyű ebben a megváltozott környezetben
megőrizni következetességünket és önazonosságunkat.
Azonban ma, sokkal inkább,
mint valaha, a szólásszabadság, a bátorság, hogy az árral szemben ússzunk, hogy másképpen
beszéljünk, szükséges ellensúlyt alkot egy konformista társadalomban, amelyben az
egyetlen uralkodó gondolat a „politikailag” korrekt. A nagyközönségnek mindig szüksége
lesz egy megrostált, megvilágított és átgondolt információra, főleg akkor, amikor
ez az információ túlságosan bőséges és a történés pillanatában érkezik, mint napjainkban.
A keresztények talán mindenkinél jobban tudják, hogy a szavaknak csodálatos hatásuk
van, ölhetnek, vagy visszaadhatják az életet.
Ebben a kusza dzsungelben, amelyben
a határok elmosódnak, a keresztény média feladata, hogy iránytűként szolgáljon és
segítsen a mindenhonnan érkező információk értelmezésében, távlatokba helyezve azokat,
vagyis felébresztve a lelkiismereteket. Ahhoz, hogy továbbra is fennmaradjunk és létezzünk
a kommunikációs hangversenyben, új területeket kell meghódítanunk és ellen kell állnunk
annak a kísértésnek, hogy saját magunkat gettóba zárjuk. Tehát Európában, csakúgy,
mint máshol, a keresztény rádióknak van mit tenniük, hogy bepótolják hiányosságaikat
a közismertség és a szakértelem terén.