A keresztények vegyék komolyan hitüket – Ferenc pápa csütörtök reggeli homíliája

Minden megkeresztelt arra kapott meghívást, hogy az életszentség útján haladjon előre. Nem lehetünk csak „félig” keresztények – mondta csütörtök reggeli homíliájában Ferenc pápa.
A Szentatya kifejtette: életünkben mindig van egy Jézus előtti és Jézus utáni időszak. Krisztus második teremtést vitt bennünk végbe, amelyet ki kell bontakoztatunk életmódunkkal.

Jézus előtt és után. Ferenc pápa a Szent Márta házban bemutatott szentmisén a napi olvasmányokhoz fűzte gondolatait. Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének középpontjában megváltásunk misztériuma áll. Az apostol ezt a Jézus előtt és a Jézus után logikájával akarja megmagyarázni (Róm 6,19-23). Szent Pál szemétnek nevezi a Jézus előtti időszakot, míg Jézus nyomán új teremtés következett be.

Újjá lettünk teremtve Krisztusban! Krisztus vére újjá teremtett bennünket. Ez egy második teremtés. Ha azelőtt egész életünk, testünk, lelkünk, szokásaink a bűn útján jártak, ez után az újjáteremtés után azon kell fáradoznunk, hogy az igazságosság, az életszentség útján haladjunk. Használjátok ezt a szót: életszentség – folytatta homíliájában a pápa. Mindnyájan részesültünk a keresztség szentségében: abban a pillanatban szüleink nevünkben hitvallást tettek: „Hiszek Jézus Krisztusban”, aki megbocsátotta bűneinket. Hiszek Jézus Krisztusban!

Ezt a Jézus Krisztusba vetett hitet tovább kell vinnünk életmódunkkal. Keresztényként élni azt jelenti, hogy tovább visszük ezt a Krisztusba vetett hitet, ezt az újjáteremtést. A hit révén olyan műveket hajtsunk végre, amelyek az életszentséghez vezetnek. Tovább kell vinnünk azt az első megszentelést, amelyet a keresztségben kaptunk.

Valóban nagyon gyengék vagyunk, és olyan sokszor vétkezünk, nem vagyunk tökéletesek. Ez az életszentség útja? Igen és nem! Én hiszek Jézus Krisztusban, de úgy élek, ahogy nekem tetszik. Nem, ez nem tesz szentté téged. Ez nincs így rendjén. Ellentmondás! De ha azt mondod, hogy igen, én bűnös vagyok, gyenge vagyok, és mindig odamész az Úrhoz és azt mondod: Uram, te erős vagy, adj nekem hitet, te meg tudsz engem gyógyítani, akkor a kiengesztelődés szentségében meggyógyíttatod magad. Igen, a mi tökéletlenségeink is hasznosak az életszentség útján. De ez mindig így van: előtte és utána. Erről szól Pál apostol. Ennek tudata nélkül kereszténységünk nem használ senkinek! Sőt: a képmutatás útjára vezet el. „Kereszténynek mondom magam, de pogányként élek”.

Néha azt mondjuk, hogy félig vagyok keresztény. Szentek vagyunk, megigazultunk, megszentelődtünk Krisztus vére által: ezt a megszentelést kell tovább vinnünk. És nem vesszük ezt komolyan. Langyos keresztények vagyunk: De igen, igen, de nem, nem. Egy kicsit olyanok, ahogy anyukánk mondta: „rózsavízzel megkeresztelt keresztények”. Egy kis keresztény máz, egy kis katekézissel leöntve. De belül nincs igazi megtérés, nincs Pál meggyőződése: „Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam” (Fil, 3,8).

Ez volt Pál szenvedélyes szeretete és ez legyen minden keresztény szenvedélyes szeretete! Hagyjunk ott mindent, ami eltávolít Jézus Krisztustól! Kérjük Szent Pált: adja meg a kegyelmet, hogy komolyan megéljük keresztény hitünket, hogy valóban higgyük, hogy Jézus Krisztus vére által megszentelődtünk – fejezte be csütörtök reggeli homíliáját Ferenc pápa.

(vm)