Ferenc pápa Úrangyala imádsága: A mi családi nevünk az „Isten”

Ferenc pápa november elsején Mindenszentek napján a szokásos déli Úrangyala imádság során a hétköznapi szentek és a földönjáró mai keresztények kapcsolatáról elmélkedett.

A szentek közössége az összes megkeresztelt közössége

„Mindenszentek ünnepén különösen is élő valóságnak érezzük a szentek közösségét – kezdte beszédét a pápa – mely az egyház összes tagjából áll,  akár itt a földön zarándokolnak, akár pedig azok, akik mérhetetlenül többen vannak, és akik már elhagytak bennünket és a mennyben mentek.  Mindnyájan egyek vagyunk és ezt nevezzük a szentek közösségének, vagyis az összes megkeresztelt közösségének”.

A szentek egészen különleges módon tartoznak az Istenhez, ők az Isten tulajdona

„A Jelenések könyve a mai liturgiában a szentek egyik lényeges sajátosságára utal: ők azok a személyek, akik teljesen Istenhez tartoznak. A választottak hatalmas nagy sokaságaként mutatja be, aki fehér ruhába öltöztek, és meg vannak jelölve Isten pecsétjével (v.ö. Jel 7,2-4.9-14). A szimbolikus nyelvezet azt hangsúlyozza, hogy a szentek egészen különleges módon tartoznak az Istenhez, ők az Isten tulajdona. És hogy mit is jelent az Isten pecsétjét hordozni?” – kérdezte a pápa. „Ezt János apostol mondja meg nekünk: azt jelenti, hogy Jézus Krisztusban valóban Isten fiaivá lettünk” (v.ö. Jn 3,1.3).

Isten családi nevét, Isten vezetéknevét pecsétként viseljük, mert Isten fiai vagyunk

„Tudatában vagyunk ennek a nagy ajándéknak? – kérdezte a pápa. „Mindnyájan Isten fiai vagyunk. Emlékezünk-e arra, hogy a keresztségben megkaptuk a mennyei Atyánk pecsétjét? Hogy egyszerűen mondjam: Isten családi nevét, Isten vezetéknevét viseljük, mert Isten fiai vagyunk. Ez a gyökere annak, hogy hivatásunk az életszentség. A ma ünnepelt szentek pedig éppen azok, akik a keresztségük kegyelmében éltek és teljes egészében megőrizték a „pecsétet”, Isten gyermekeiként éltek és Jézus követésére törekedtek. Íme, elérték a céljukat, mert most úgy „látják az Istent, amint van”.

Köztünk élő szentek az élet hétköznapiságában

A szentek másik sajátossága az, hogy ők követendő példák. De figyelem! Nemcsak a kanonizált szentek, hanem azok a szentek is, hogy úgy mondjuk, „hétköznapi szentek”, akik Isten kegyelméből arra törekedtek, hogy megvalósítsák az életük hétköznapiságában az evangéliumot. Ezekkel a szentekkel mi is találkoztunk. Talán van belőlük néhány a családunkban, vagy barátok és ismerősök között. Legyünk hálások, főként Isten felé, aki őket nekünk ajándékozta és mellénk helyezte, mint élő és követendő példáit azoknak, akik az Úr Jézus és az evangéliuma iránti hűségben éltek. Mennyi sok jó embert ismertünk meg és ismerünk és sokszor ösztönszerűen mondjuk : „Ez az ember egy szent! Ezek a hétköznapi szentek, nincsenek szentté avatva, mert még köztünk élnek” – hangsúlyozta a pápa.

Elhunyt szeretteinket megörökítik köztünk a hétköznapi apró szeretetgesztusok

„Az ő szeretetüket és irgalmasságukat követni egy kicsit azt is jelenti, hogy megörökítjük a jelenlétüket ebben a világban. Valójában ezek az evangéliumi gesztusok egyedüliek, melyek ellenállnak a halál pusztításának: egy gyengéd gesztus, egy nagylelkű cselekedet, a meghallgatásra szánt idő, egy látogatás, egy jó szó, egy mosoly… Ezek a gesztusok jelentéktelennek tűnhetnek számunkra, de Isten szemeiben örök érvényűek, mert a szeretet és az együttérzés erősebb a halálnál”.

Máriára bízzuk a hétköznapi elkötelezettségeinket

„Szűz Mária, Mindenszentek Királynéja segítsen bennünket mindinkább bízni az Isten kegyelmében, hogy lendülettel járjunk az életszentség útján. Máriára bízzuk a hétköznapi elkötelezettségeinket, és kérjük őt kedves elhunyt szeretteinkért abban a bensőséges reménységben, hogy egy nap találkozunk majd, mindnyájan, a mennyei dicsőséges közösségben” – zárta az Úrangyala imádság előtti beszédét Ferenc pápa.

(vl)