“Végre találkozunk!” – Ferenc pápa köszöntése a fiatalokhoz a Błonia parkban

Ferenc pápa ezekkel a szavakkal fordult a fiatalokhoz, köszönetet mondva azért a lehetőségért, hogy ma mindnyájan együtt ünnepelhetik a hitet. „Itt, szülőföldjén, különösen szeretnék erőteljes köszönetet mondani Szent II. János Pálnak, aki megálmodta és elindította ezeket a találkozókat. Az égből elkísér bennünket, látja, hogy olyan sok, különféle kultúrákat, nyelveket, népeket képviselő fiatal gyűlt össze egyetlen okból: hogy ünnepelje Jézust, aki közöttünk él” – kezdte beszédét a pápa. A XXXI. Világifjúsági Találkozó mottójához fűzte gondolatait: „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmat nyernek” (Mt 5,7).  Előre megírt beszédét gyakran szakította meg közvetlen szavakkal, párbeszédet folytatva a fiatalokkal, vagy arra kérve őket, hogy kórusban ismételjék el az Irgalmasság – Misericordia szót, egyre hangosabban, hogy az egész világ meghallja.

Az irgalmasság arca mindig fiatal

Ezekben a napokban Lengyelország nemes földje ünneplőbe öltözik; az Irgalmasság örökifjú arca kíván lenni – mondta a pápa, majd felidézte püspöki éveit, amikor többek között azt is megtanulta, hogy Jézus, amikor megérinti a fiatalok szívét, akkor képesek lesznek nagyszerű dolgokat véghezvinni.

Az irgalmasság azt jelenti, hogy bátran kilépünk kényelmünkből, elindulunk a többiek felé, mindenkit átölelve. Az irgalmas szív megosztja a kenyeret az éhezőkkel, befogadja a menekülteket és a migránsokat. Az irgalmasság nyitottságot, vendégszeretetet, részvétet jelent és azt, hogy képesek vagyunk álmodni.

Ne engedjenek a szélhámosok csábításainak

A pápa ismét megvallotta: fájdalmas számára, ha látja, hogy huszonéves fiatalok már nyugdíjba vonulnak. Szomorú, unott arccal járnak-kelnek a világban, kétes utakat, mámorító érzéseket keresve, amiért azután drágán megfizetnek. Óva intette a fiatalokat a hamis illúziókat áruló szélhámosoktól, akik ellopják tőlük legnagyobb értékeiket: energiáikat, örömüket, álmaikat.

Jézus Krisztus nem árucikk, az Atya ajándéka

Mit akartok? Elidegenítő kábulatot, vagy a teljesség erejét? – tette fel a kérdést a pápa a fiataloknak. Erre van egy válasz, amelyik nem eladó, ami nem egy dolog, nem egy tárgy, hanem Jézus Krisztus. Jézus Krisztust meg lehet venni? Árusítják az üzletekben? Nem, Jézus Krisztus az Atya ajándéka – hangsúlyozta Ferenc pápa, arra kérve a fiatalokat, hogy vele együtt ismételjék el szavait.

Aki befogadja Jézust, megtanul Őhozzá hasonlóan szeretni

Jézus azt kérdezi tőlünk, hogy akarjuk-e az élet teljességét? A boldogság az irgalmasságban csírázik és rügyezik ki. Ez Jézus válasza, kihívása, merész vállalkozása: az irgalmasság, amelynek arca mindig fiatal, mint Máriáé, aki „igent” mondott, és akit mindnyájan az „Irgalmasság Anyjának” nevezünk. Fohászkodjunk hozzá közösen: „Mária, Irgalmasság Anyja” – hangzott a pápa újabb felszólítása.

Építsünk hidakat, romboljuk le a falakat, kerítéseket

Ferenc pápa arra kérte a fiatalokat, hogy csöndben, szívük legmélyén ismételjék el a fohászt az Úrhoz: „vess be minket az irgalmasság kalandjába”.  Építsünk hidakat és romboljunk le falakat, legyenek bár kerítések vagy dróthálók, segítsük a szegényeket, a magányosakat, hallgassuk meg azokat, akik más kultúrákból érkeznek, azokat is, akiktől félünk, mert azt hisszük, hogy rosszat tehetnek velünk. Mint ahogy a názáreti Mária tette Erzsébettel, mi is tekintsünk az idősekre, nagyszüleinkre, hogy megtanuljuk tőlük a bölcsességet.

Az irgalmasság a legjobb rész, amit soha „nem vehetnek el” tőlünk

Ezekben a napokban Jézus be akar lépni otthonunkba, mint ahogy betért a betániai házba. Látja, hogy sietősen foglalatoskodunk, mint Márta és várja, hogy meghallgassuk, mint Mária – utalt a pápa a találkozó elején lengyelül és ószláv nyelven elhangzott evangéliumi szakaszra (Lk 10, 38-42).

„Itt vagyunk, Urunk. Küldj el bennünket, hogy másokkal is megosszuk Irgalmas Szeretetedet. Ezen az Ifjúsági Világtalálkozón be akarunk fogadni Téged, szilárdan állítva, hogy az élet akkor teljes, ha az irgalmasságból kiindulva éljük meg, hogy ez a legjobb, legédesebb rész, az, amelyet soha nem vesznek el tőlünk”.

(vm)